Volt olyan születésnapod, ami nagyon rosszul sikerült?

jah, tini koromban, vagy 12 lehettem. Anyámmal megbeszéltem, mert minden osztálytársam mindig tartott kis szülinapi bulit, mindig meghivott mindenki mindenkit.

És mondtam anyának, hogy akkor jó lenne nálunk is ilyen.

Bevásárolt sütikéket, kólát, szépen kitakarítottunk, feldiszítettük a szobámat, a fényképezőgépbe vettünk filmet (igen, ilyen öreg vagyok)

Aztán mire megjöttek a csajok, anyám már hulla részegen, psisien stb feküdt az ágyban.

Apám meg szintén, hazajött a kocsmából, és piától bűzlően ott parádézott az osztálytársaimnak.

Azt még hozzáteszem, hogy anyám szobája az enyémmel volt szembe, az enyémen nem volt ajtó, az övén igen. Azt hazudtam a barátnőimnek, h anya elment a barátnőjéhez azért nincs itt.

Aztán anyám néha felkelt bent a szobájában, és hallották a barátnőim h valami mozgolódás van, és kérdezték, hogy ki van ott bent.

A bőr majd lesült az arcomról. Elég hamar távoztak is.

Igen, tudom így utólag, hogy a csajoknak mondani kellett volna, hogy inkább menjenek haza vagy nemtudom. De annyira vártam azt a napot.

Persze mindennapos volt a pia parti a szüleimnek, de valamiért reméltem, hogy anyám legalább azt az egy napot kibírja valahogy, mert ha nem piált, mindig annyira egy rendes törődő anya volt.

Tizen pár éves lehettem, csomó embert meghívtam, ráadásul rávettem a nagyszüleimet, hogy náluk lehessen a ,,buli,, (kis tanyaszerűségen éltek akkor). Egy másik osztálytársam is rendezett egy összejövetelt arra a napra, pedig neki nem is akkor volt a szülinapja. Végül a 2 legjobb barátnőm jött el meg talán 2-en még, de ők hamar elmentek. Bár ennek csak az eleje volt kicsit rosszabb, mert a végére azért sikerült jól érezni magunkat.

A 18.szülinapomon meg csak titkon vártam, hogy lesz valami akármi nekem a családi köszöntésen kívül, de nem volt különösebben semmi.

Idén is kicsit reménykedek valami meglepi összejövetelre a 20.-ra, bár lehet, hogy inkább szervezkedni fogok magam és nem bízom a véletlenre. (Már ha akkor lehet majd összejövetelezni, mert ki tudja mi lesz...)

A tinikorom szülinapjaira én is elég keserű szájízzel gondolok vissza.

Velem is mindig ez történt, hogy minden évben nagy társaságot szerettem volna összetrombitálni, és az elején persze mindenki rábólintott, aztán végül mindig ugyanaz a három-négy ember jött csak el.

Volt egy, amire 5 meghívottból végül csak 1 tudott volna eljönni, úgyhogy nem ünnepeltem meg barátokkal.

Ezek között volt jogos kifogás is (másik városban élt és nem tudott hazautazni arra a hétvégére munka+egyetem miatt) de volt olyan is, aki pl. a lakótársam volt, évek óta ismertük egymást, tudta, mikor van a szülinapom, tudta, hogy át akarok hívni ismerősöket megünnepelni és két nappal előtte szólt hogy ja, nem lesz itthon mert (másik) házibuliba hívták. Szóval ő inkább ment pasik előtt enyelegni (fiúk hívták el) mint maradt volna otthon velem :D