Mire van szükségem?

A családomba annyiból ált az élet, hogy fizették a tanulmányaimat aztán viszlát. Sose szerettem a szüleimet, ők is max felneveltek és ennyi. Nevelés alatt annyit értek, hogy mindenért üvöltöztek velem, de soha dícsértek meg. Folyamatosan azt mondták, hogy szellemileg visszamaradott vagyok, "fogyatékos".(Nem, biztos nem vagyok az. Olyan munkát végzek amihez agyban ott kell lenni.) Eldöntöttem, amint elköltöztem, hogy párkapcsolat, gyerek, család soha, mert félek, hogy olyan lennék mint ők. Mostanában mégis úgy érzem, hogy csak arra vágyom, hogy valaki azt mondja szeret és kapjak egy őszinte, szívből jövő ölelést. Régen arra tanítottak, hogy az érzelmeket el kell nyomni, sirni nemszabad...stb. De már nem megy. Hogy tudjam újra elnyomni teljesen az érzéseimet? Egyszer néhány napja majdnem sírtam, de sikerült elfolytanom. Utána alig kaptam levegőt, és görcsbe rándult a gyomrom, fájt a fejem. Ez mitől van? Köszönöm előre is a válaszokat a kerdéseimre! :)