Lányok, akiknek nem volt kapcsolatuk, ti is jártok így?

Fiúként írom, hogy teljesen magam alatt vagyok mentális. Viszonylag tudok emberként funcionálni a mindennapi életben, de az éjszakai pánikrohamtól kezdve, a karácsonyi lelkiség hívásaimon át minden előfordult. Úgy érzem, hogy minden nő betesz egy ilyen "elbaszott, szánalmas incel" dobozba, ahonnan én bármit csinálok nem szabadulok ki... Meg akarok halni

21f

Az incelekről sok a tévhit,és vannak egészen radikálisak,és vannak egészen mások is.

Neked először rendbe kell hoznod önmagad,és akkor minden megjavul.

Javasoljak pár dolgot?Nyitott vagy a segítségre,vagy szeretnél tovább fortyogni ebben a csapdában?

Ismerős a helyzet sajnos. Bár nekem mindig is több fiúbarátom volt, mint lány (ez most ellentmondásosnak jöhet le, de amikor őket megismertem, ilyen problémám még nem volt), viszont amikor ismeretlen sráccal/fiúval/férfivel találkozom bármilyen élethelyzetben, totálisan zavarban vagyok, vagy legalább minimum egy kicsit. Elvörösödöm, pláne, ha tetszik az illető és kegyetlenül meglátszik rajtam, hogy mennyire meg vagyok illetődve. Az a legérdekesebb az egészben, hogy ez pár éve alakult ki nálam, előtte is elő-előfordult, de közel sem ennyire durván..

Sosem voltam valami jó az első benyomásokban, ezzel meg attól tartok szépen ellövöm az esélyeim a fiúknál. Pláne, hogy többen (lányok/nők is) eddig a szorongásom, túlagyalásom, túlstresszelésem, az ilyen fokú zavarban létemet bunkóságként könyvelik el :c

Azzal pedig határozottan nem javítok a helyzeten, hogy neten nem is tudok és nem is szeretnék ismerkedni, így még inkább azt érzem, hogy sosem lesz párkapcsolatom..

Pár hete viszont volt egy szemezésem egy helyes sráccal, aki tetszik, de elszúrtam azzal, hogy kegyetlenül zavarba jöttem :c

20/L