Bunkosag ha elmegyek itthonrol?

Szerintem mondd meg a lakótársadnak a dolgot bátran, és megfelelően. Ez nem bunkóság, hogy megkímélnéd magadat ettől a kellemetlen érzéstől. A lényeg hogy tudja, hogy hogyan érzel az ilyesmikkel kapcsolatban, és szívesen segítenél a buli előkészítésében, csak ugye itt ez a probléma.

Persze ezt elmondani, ez is jár egyfajta szorongással gondolom, de gondolj arra, hogy ha átesel rajta akkor le van tudva a gond.

Tehát ha előre szólsz neki, akkor egyáltalán nem bunkóság elmenni máshova.

Én őszinte lennék a lakótársammal és megbeszélném vele a problémát. Ha megengedi, hogy ingyen lakj nála, akkor gondolom nem rossz fej, hogy ne tudja megérteni a helyzeted. Egy próbát megér, amiatt nem fog megharagudni, hogy a félelmeidről beszélsz. :)

Én introvertált vagyok, nem szeretek emberek közt lenni, de ezt tudják is a környezetemben és szerencsére akik ismernek, nem is erőltetnek rám semmit, amit nem szeretnék és pont akkor kezdek el egyszer csak kicsit nyitni feléjük és elillannak a szorongásaim is. :)

Amit tudnod kell erről a helyzetről amiben vagy, az az, hogy ezeket a félelmeket képek okozzák amik az elménkben vannak. Ha egy ilyen képünk megragad a jelen időben az olyan mintha beleragadnánk egy mozi jelenetben ahol épp valami drámai történik.

Mondok egy példát. Amikor kijött a covid és aztán kicsit csillapodott el akartam járni egy helyre ahol nagyon szeretek. De mikor odamentem láttam hogy mindenki maszkban van. És úrrá lett rajtam a félelem. Hazamentem és másfél hétig szenvedtem magamban. Végül rádöbbentem hogy ott van az orrom előtt egy mentális képem és egyfolytában azt "nézem" és abban van a félelem és abban vannak a maszkos emberek amint valami műtétre készülnek. Mihelyt ránéztem erre az egész eltűnt és vele a félelmem is a maszkos emberektől.

Bárkinek lehet ilyen. Ha menekülsz előle akkor hatalma lesz rajtad. Tudnod kell hogy ez csak egy mentális kép az elmében ami hat ránk. És a kivezető út a keresztül vezető út. Csak a szenbenézés segít, mégha fokozatosan is. Kitalálhatsz erre gyakorlatokat. De ha azt akarod ne legyél a saját elméd áldozata, akkor össze kell szedned magad és fokozatosan áttörni a saját akadályaid. Ezek csak árnyak, még ha olyan valódiaknak tűnnek is.

Tudom milyen ez,én is szociális szorongással küzdök.Én egyedül élek,de pontosan átérzem hogy milyen kellemetlen lehet ez...utálok minden nagyobb rendezvényt.Rokoni összejöveteleket,esküvők a halálom.De céges bulikon sem tudom jól érezni magam.Az emberek ezeket a tevékenységeket kikapcsolódás,szórakozás miatt szervezik.Nekem meg inkább kínlódás.Gondolom hasonlóan vagy ezzel,és aki nyitottabb az nem nagyon érti hogy miért kuksolsz a szobában,miért nem vagy barátságosabb.Sajnos vannak akik így fogják fel,és ellenszenves leszel számukra.Csak azért mert más vagy,mint amilyenek ők.

Na meg ugye a megfelelési kényszer...ami ugye kicsit azért röhejes...hogy a lakótársad barátainak szeretnél megfelelni,idegenek véleménye fontos hogy mit gondolnak rólad.

Ha tudsz erről beszélgetni a lakótárssal akkor elmondhatod mennyire feszélyezve érzed magad társaságba,és hogy távol álljon tőled hogy bunkó legyél,nem azért viselkedsz így,hanem mert egyszerűen szorongasz az ilyen társas helyzetekben.Nem akarsz te senkit bántani,csak egyszerűen félsz.

De belegondolva teljesen megértelek..30-50 ember...pontosan ilyen gondolataim lennének nekem is,és én is próbálnék menekülni a helyzetből.

De lehet olyan irányból is megközelíteni a dolgot, hogy lehet ez egy jel hogy edződj picit,és javuljon az életed.Mármint pont olyan lakótársat sikerült kifognod aki a leírásod alapján a legnagyobb társasági ember.Buli buli hátán, baráti összejövetelek.Ha választani lehetne nem ilyen lakótársat választanék szociális fóbiával :) De lehet számodra ez egy jel,hogy egyszer állj bele a dolgokba, szorítsd össze a fogad és csináld végig.Csak hogy több lehessél,és erősebb.