Mi volt a legkínosabb félreértés, amibe valaha kerültél?

Amikor a férfi haveromnál voltam tortát enni (szülinapja volt előtte) és behívott, hogy kóstoljam meg, mit sütött az anyukája.

Megettük, dumáltunk pár szót, már épp indulni készültem lassan, mikor nagy csattanással szinte berúgta az ajtót az exe, hogy a fickó miért nem veszi fel a telefont neki, majd ekkor meglátott engem.

A mai napig a fülemben cseng az ordító hangja: "szóval ő a r1bancod, mi?!"

Zavaromban magamra mutatok, hogy "één??", aztán tombolni és törni-zúzni kezdett a fickó lakásában, már össze is néztünk a férfival, hogy "akkor háromra lefogjuk, jó?"

De végül mikor a nő beszaladt a nappaliba, engem a srác kimenekített a bejárati ajtón xD

Mondtam, hogyha nagy csattanás után hirtelen csend lesz, hívom a rendőröket.

Mondta, hogy oké 😂

Másnap a srác sebes fejjel ment be dolgozni.. háát, nem csak szóváltás volt ott..

Hazaérve a férjem kérdezte, hogy "na, milyen volt a torta? Miújság xy-nal?"

Én erre csak annyit mondtam (kicsit még az események hatása alatt), hogy "semmi extra, jó volt a torta, XY üdvözöl" :D

Egyetemi gólyatábor, egy csapatba verődtem egy csajszival, akinek szintén ugyanolyan élénk színű haja volt, mint nekem (ez is volt az első beszélgetésünk témája). Aztán a tábor vége felé kicsit elszabadultak a hangulatok, ez a lány eléggé szétcsapta magát és elég brutál dolgokat mondtak róla, hogy ki dugta meg majdnem vagy teljesen, kire mászott rá, hol tombolt, mennyi problémát okozott. Mindezt úgy, hogy a hajszínével hivatkoztak rá nyilván, mert az volt az egyedi ismertetőjegye. Én azon az estén lementem egy sört meginni, aztán elkezdett fájni a fejem, meg eleve fáradt voltam a harmadik napra és untam is, hogy mindenki nyomul mindenkinél, úgyhogy bezárkóztam aludni. Alapvetően közvetlen és extrovertált ember vagyok, de akkor és ott valahogy nem éltem a bulit.

Aztán elkezdődött a félév és kb tömegesen kevertek vele össze. Az elkövetkező egyetemi évem arról szólt, hogy mindenhol mindenkinek magyarázkodhattam, hogy nekem ehhez semmi közöm, mikor a másik oldalról kaptam az ívet, hogy én mekkora egy ellenszenves k*rva vagyok és hány ember ment át rajtam a táborban, ami alapján biztos van esélye bárkinek. :) Mindezt úgy, hogy akkoriban eléggé mélyen voltam lelkileg és ez csak olaj volt a tűzre. Nem voltam szent, nekem is a tököm kivolt a végére az ugráltatással és ennek hangot is adtam, de teljesen összemosódtunk az emberek fejében.

Otthagytam a fenébe a szakot végül más okok miatt, de ezek a sztorik kb azóta élnek "rólam" és nagyon kevesen tudják az igazságot és azt, hogy melyikünk mit csinált. És nagyon sok ember van, aki azóta sem bír, mert szentül hiszi hogy én voltam az a csaj azzal a hajjal.

1. vagyok

Azután pár hónapra rá a nő a srác autóját is szétverte, oda viszont már rendőrt is kellett hívni.

Most elvileg nyugi van köztük :D

A második válasza viszont durva. :( Nagyon sajnálom ami történt veled.

Még gyerekként volt általános iskola 1. vagy 2. osztályában (ergo 7-8 éves lehettem) hogy voltunk Nyíregyházán osztálykirándulni az állatkertben, volt kirakodóvásár is. Lehetett vinni valamennyi költőpénzt, aztán mielőtt elindultunk beszedtek mindenkitől egy ezrest hogy ebből veszünk majd valamit az állatkertben (arra a mai napig nem emlékszem mi volt az, ha egyáltalán tényleg vettek nekünk belőle valamit). Na én ezt sikeresen úgy értelmeztem gyerekfejjel hogy beszedtek egy ezrest, akkor a bazárban mindenki választhat magának valamit egy ezres értékben. Vettem is volna el a kis szuvenírt mikor szalad oda az osztályfőnök hogy mit csinálok hogy lopok a vásárból. :D Mindezt több árus, a cirka 25-30 osztálytársam meg vagy 20-30 látogató előtt. Életemben úgy még nem égtem, pedig nem állt szándékomban lopni, csak félreértettem hogy minek szedik be a pénzt. Hazafele úton meg se mertem nyikkanni.

Ami viszont a legjobban fáj az idén történt, osztálytalálkozón a volt gimis osztálytársnőmmel annyira "összecsiszolódtam" hogy utána senki másra nem tudtam gondolni, annyira aranyos, közvetlen, szeretetteljes volt velem, és annyira működött a kémia, megölelt, csomót beszélgettem vele kettesben, annyira a hatása alá kerültem hogy utána pár nap után úgy voltam vele jó lenne még találkozni, beszélgetni vele, ezért mondtam jöjjön el velem valahová, ő meg minden bizonnyal azt hitte randizni hívom, mert közölte hogy a barátja nem örülne neki így nem jön. Két hónapja depressziós vagyok miatta, talán sosem tudok vele többet beszélgetni, pedig ha egy dolgot kérhetnék az biztosan az lenne hogy újra találkozhassak vele. :(

Az új munkahelyemen állásinterjuholt éppen a csoportvezető... Körbevezetett a cég publikus területein, elmagyarázta hogy milyen feladatkörök tartoznak majd hozzám, milyen bérezésre számíthatok majd, és várhatóan melyik részlegre kerülök.

A körút végeztével visszatértünk az irodához, ahol az asztalhoz ültetett. Meglepően közvetlen volt, egészen személyes témákba terelődött már a beszélgetés. Az interjú végeztével visszatért még egy–két kötelező jellegű, száraz, ilyenkor szokásos munkábaálláskor szokásos információ elmondásához, majd azt monda: "Üdvözöllek a csapatban, már csak az adataidat kell majd felvennem." — és nyújtotta a tenyerét. Belecsaptam. Ismét nyújtotta, már furcsábban néztem, de hát mit tehetnék, ő lesz a főnök, megint belecsaptam. Erre ismét nyújtotta, és rázogatni is kezdte.

Akkor esett le, hogy azt várja, hogy átadjam neki az igazolványaimat az adatok felvételéhez :'D

Hát azt hittem, ott süllyedek majd el szégyenemben, iszonyatosan hülyén éreztem magam. Kínomban elkapott a röhögőgörcs is, hogy hogy lehetek ilyen hülye.

Vagy a Katiban a gyerek mondást én másképp ismertem.

Haverom állt a kapu előtt, de nem csengetett, vagy nem is tudom mi volt már. Megyek ki és mondtam, hogy "állsz itt mint Katiban a f^sz". Miközben a szomszéd nő aki Kati a saját neve hallatára nyilván felkapta a fejét.