Ki mit tenne olyan helyzetben, amikor az embert alaptalanul vádolják egy közösségben és számkivetetté válik, de elköltözni nem tud?

Megnéztem a "Vadászat" című 2012-es dán filmet, és egyből eszembe jutott az a személyes élményem, ami még általános iskolában történt meg velem:

Volt egy legjobb barátom, akivel már elsős korom óta olyanok voltunk, mint a zsák meg a foltja.

Egész normálisan telt az életünk 13 éves korunkig, amikor ő lázadni kezdett, és valamiért festéket szerzett tőlünk. Egyik nap együtt bandáztunk szokás szerint, bicikliztünk a faluban, amikor összefestette az egyik buszmegállót, az önkormányzat falát, és az orvosi rendelő lépcsőjét.

Én nem láttam amikor csinálta, csak azt, hogy előjött az épület mögül és volt ott a festék a kezében. Aztán hirtelen lelépett, engem ott hagyott a festékekkel együtt, amikor a falubeli többi gyerek pont arra jött.

Ők elmondták a szüleiknek, hogy engem ott találtak az összefestett önkormányzat előtt, a festékek is ott voltak nem messze.

A szülők szóltak a polgármesternek, a polgármester a rendőrségre és így tovább és így tovább.

Senki nem hitte el, hogy nem én voltam. Még a saját szüleim is elhitték azokat, amiket a faluban mondtak rólam.

Saját zsebpénzemből kellett kifizetni a kártalanítást (legalábbis egy részét), és amikor a falugondnok felügyelete alatt lefestettem a buszmegállót az eredeti színére, akkor a falubeli gyerekek odajöttek biciklivel, kinevettek, csúfoltak és megdobáltak engem.

Iskolában akkor kezdtem a 7. osztályt. Egészen ballagásig bántott a többi gyerek, szekáltak, gúnyolódtak, kiközösítettek.

A legjobb barátom, akivel már 7 éve minden nap találkoztunk, eltűnt az életemből egyik napról a másikra. Amikor a szüleihez elmentem, hogy itthon van-e, akkor az apja páros lábbal rúgott ki az udvarukról, miszerint ne merészeljek mégegyszer átmenni hozzájuk, mert rossz hatással vagyok a gyerekükre.

Középiskolában tiszta lappal indítottam, olyan suliba mentem, ahová egy falubeli gyerek sem jelentkezett. Senkit sem ismertem és ez volt benne a jó. Sok barátom lett ott.

Most lesz 15 éves általános iskolás ballasági találkozó. A többiek csináltak egy közös csoportot, ahol most azon megy a diskurzus, hogy kinek melyik nap lenne a megfelelő.

Engem valahogy nem tudnak érdekelni. 2 éven keresztül megszégyenítettek, pokollá tették az életem, amíg a faluban laktam (az eset után még 5 évig), konkrétan nem mertem kimenni az utcára suli után, mert mindenki úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Amikor 18 évesen belköltöztem a megyeszékhelyre onnantól úgy éreztem szabad vagyok.

Ti el tudnátok viselni az ilyet?