Miként váltsa meg magát a falu rossza?

Na igen, ez az "édesapám mondta, hogy legyek tökös és..." kategória, de ahogy az ilyen pillanatoknak általánosban meg voltak a következményei: Igazgatói szobába vittek a másikkal és persze, hogy én voltam a kezdeményező. A barátai meg nem dobják fel, akik többen vannak és ugye a sok szemtanú, ha mind ellenem vall nem sok esélyem van.

Ugyan így, ha most ökölre megyek, abból csak rendőrségi ügy lesz. Az ellenségem barátai sem fognak jobban szeretni, még ha jogosan is töröm be cimborájuk arcát.

Öreg ez nem úgy megy ám, hogy kedvességből viccelődnek, hanem szinte érzik rajta, hogy lenéznek és bármennyire is csak a barátaik előtt vágnak fel vele "poénból", hogy régi gúnynéven szólítanak, (mintha nem tudnák mi a nevem) akkor is tudják, hogy ez nekem nem tetszik. Ha tetsződne, hogy gúnynéven hívnak, hogy olyan megjegyzéseket tesznek rám a multam alapján, amik vagy nem voltak igazak már régen sem, vagy már nem jellemzőek rám (mert kinőttem belőlük), akkor megint csak belebújnék ebbe a szerencsétlen szerepbe. Tudnék én nevetni rajta, ha tudnám, hogy ismernek és, hogy nem gondolnak rosszat rólam, de aki felől csak rosszat hallanak azokra nem tudnak felületes ismeretek után barátian tekinteni. Így csak egy ismeretlennel viccelődnek, akiről annyit tudnak, hogy így, meg úgy balfék, meg idióta, hiszen csak ezt hallották felőlem másoktól. Persze elismerem, nem vagyok tökéletes és, hogy volt pillanat, amiért megérdemeltem a rossz bánásmódot, de ahogy túlléptem ezeken a hibáimon úgy ők is túlléphetnének rajta, hogy egyszer elkövettem, hiszen ez megesik, hogy valaki megsért valakit akarva, vagy akaratlanul. Csak ilyen számú sértés mellett nem feltételezhetem, hogy engem is csak úgy véletlen bántanak meg, hanem szándékos.

Igen, a művészeti pályát választottam (tanáraim javaslatára, és máshoz soha nem értettem, csak ahoz, amit szerettem csinálni) és gondolkodok főiskolában valahol messze. Viszont ha megkérdezik, hogy hol lakom egyszerűen nem tudok mást mondani, csak, hogy a falumban. - Még ha az időm nagyobb részét városban töltöm tanulással, vagy melóval. -

A középiskolában jó viszonyban voltam az osztálytársaimmal, mert amikor csak volt rá pillanat próbáltam "rendes" lenni, de ők se ismernek el, csak én voltam, aki mindíg kéznél van, ha jön a baj, vagy valakinek szüksége van valamire (ennek ellenére ők se feltétlen fordulnak hozzám, mert attól, hogy támogatom őket még nem lettem jobb barátuk, csak hasznosabb). Segíteni szeretnék, de akihez nem szívesen fordulnak, az nem is tehet sokat. Ha meg elkezdem magam reklámozni, hogy segítőkész vagyok, akkor bezzeg elkezdenek hívogatni, de szivességből jövő munkától nem lakok jól, és nem terem pénz se tandíjra, elismerést se feltétlen hoz (hanem olyan emberré tesz, akit bármikor le lehet húzni bármilyen szivességgel. Konkrétan csicskává)

Az az idézet (AkkezdetPhiai zeneszámból) meg annyira rápasszol arra az állapotra, amiben vagyok, hogy szinte aki el sem olvassa a szöveget is tudja, miről van szó, így gondoltam érdemesnek a kiírásra.

KÖSZÖNÖM A VÁLASZOKAT!