Miért lehet az, hogy a zenészek között látható mértékben több az olyanok száma, akik a pályájuk során lecsúsznak emberileg, sőt, esetenként bele is halnak így vagy úgy a pályájukba?

Nem feltétlenül több, csak nyilván a hír abból van, ha valaki lecsúszik és meghal, nem abból, hogy valaki visszavonul és otthon neveli a gyerekét meg issza a kakaót a kandalló mellett.

Másrészt ott a válasz a kérdésedben. Társas magány, nyomás, tömeg, elvárások. Ezen nincs mit magyarázni.

Másrészt a zenészek nagy része összeköthető a szórakozással, bulizással, ami sokaknak együtt jár a drogokkal, itallal.

1. a zenészek művészek, igénylik az emberek figyelmét de egyben nehezen is kezelik mind a figyelmet mind azt ha nem kapják meg a figyelmet.

2. a zenések művészek, így másképpen élik át az élet viszontagságait, másképpen reagálják le.

3. A zenészeknek ha sikerük van akkor körül dongják őket, elhitetik velük, hogy bármit megtehetnek, megkaphatnak és a bulizás az amit csinálniuk kell, az meg piával, drogokkal, kevés alvással, egészségtelen életmóddal jár.

4. egy zenész napirendje teljesen hullámzó, van hogy naponta utazik valahová és a 24 órából 20-t dolgozik, van hogy hetekig semmi. A rendszertelen élet nem tesz jót a léleknek. Fárasztó és a fáradtságot sokan drogokkal, itallal próbálják orvosolni.

5. a zenészeknek általában van pénze olyan dolgokra amik tönkreteszik.

"Miért van, hogy az ilyesmi a zenészek körében sokkal láthatóbb?"

Ezt teljesen másképpen látom. Rengeteg fiatal színész/színésznő csúszott le és halt meg a drog miatt (Corey Haim, Dana Plato, Judy Garland, John Belushi, Philip Seymour Hoffman, és még egy sor korábbi gyerekszínész). Vannak, akik leküzdötték (Drew Barrymore) és olyanok is akadnak, akik így öregedtek meg (Woody Harrelson, Nick Nolte). Ráadásul a színészeknél a drog többnyire együtt jár a lezülléssel, viszont a zenészek egy részénél inkább csak ihletet merítenek belőle. A legjobb példa erre a Beatles: mind a négyen nyomatták az LSD-t, melynek következtében elkészítették minden idők legjobb pszichedelikus albumait, majd visszatértek a korábbi stílusukhoz. Egyiküket sem züllesztette le a drog, csak zenei doppingnak használták.

Nem tudják kezelni, ill. feldolgozni a sikert, ill. kudarcot és a nyilvánosság által hamarabb, látványosabban kerülnek felszínre olyan problémák, amelyek felszínre kerülése egy hétköznapi ember esetében esélytelenek.

Az egyik fő probléma pontosan az, hogy megváltoznak ezek az emberek, nem tudnak megmaradni hétköznapi embernek, más életmódot, ritmust, szokásokat vesznek fel és amikor elérnek valamit, akkor abból már nem képesek lejjebb adni, nem képesek belátni a tévedéseiket és adott esetben visszalépni, visszább venni egy kicsit.

Amatőr zenész voltam, - láttam "direktben" egyet, s mást!

Volt olyan zenésztársam, aki próbán vonult félre döfni magát és utána ott áradozott, hogy milyen jó az anyag.

Soha nem jutottam el erre a szintre és megérlelődött bennem, hogy nem ez az, amire én vágyom! Kiléptem az együttesből.