Le lehet vajon élni egy életet meglehetősen egyedül, emberi kapcsolatok nélkül?

A kérdésem azt gondolom, nagyjából adott, és az utóbbi időben kezdtem el jobban gondolkodni rajta.

Az a helyzet, hogy a barátaim, ismerőseim nagy része az utóbbi időben elkopott mellőlem, akikkel aktív társasági èletem volt úgymond, és akikkel volt lehetőség programokat, stb. szervezni. Egyszerű történet, volt aki elköltözött, családja lett, és semmi ideje nem maradt már másra, de hosszasan lehetne sorolni az okokat. Csupán néhány, nagyon kevés ismeretsèg maradt, akik úgy ahogy megmaradtak, ellenben velük már leginkább én nem szeretném ezt a dolgot, annyira más irányba terelődtünk az évek során, így a szociális életem elég gyér.

Párkapcsolatban elég hasonló helyzetben vagyok, talán az előbbiből adódik, komolyabb szociális élet híján ismerkedèsre sincs nagyon lehetőségem, nem vagyok az az egyedül bulizni eljáró típus.

Volt sok netes próbálkozásom, új haverokat, és/vagy kapcsolatot keresni, hosszú idő után is gyakorlatilag nulla a végeredmény, így ezt a kört már jócskán lefutottam.

Ezek miatt az életem elég sivárnak mondható, dolgozom, edzek, csinálok egy két dolgot, de nyilván társas lény az ember, jó lenne másokkal is beszélgetni, haverkodni, azonban már nem tudom merre induljak, azt hiszem, az összes lehetőséget kipipáltam.

Ezért egyre jobban motoszkál a fejemben a kérdés, vajon lehet e igy minőségi, tartalmas életet élni, ha igen, hogyan? :)

27/F