Fiatalok! Miért hallani egyre többetek szájából azt, hogy utálom, meg nem szeretem az embereket?

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak c. könyv.

Csak arról jutott eszembe, hogy a főszereplője is pékségben dolgozik, és eleinte keveset tud az emberek világáról, igaz ő nem azért, mert még nagyon fiatal.

#21

Fú, az nagyon meghatò.

Sìrtam rajta rendesen.

De színházi darabként is előadtàk.

A világ szerintem most elég nehéz helyzetben van. Rohadtul anyagias, sokan aggódnak, hogy összeomlik ez a civilizáció, stb. El tudom képzelni, hogy e miatt pl. a fiatalok utálják a hatalmon lévő nemzedéket, mert azok fegyelmezetten masíroznak bele a szakadékba, ahelyett, hogy forradalmat csinálnának, amihez persze rengeteg bölcsesség kéne, hogy miként lenne értelme, így kb. lehetetlen...

Az ember nagyon eljátszotta azt az esélyét, hogy ragyogó dísze legyen a Bioszférának, e helyett egy újabb kihalási esemény fő motorja vagyunk, én annyira nem vagyok büszke erre. Az egyes embereket nem utálom, bár van azért, akit igen. Az emberiség egésze viszont, így rendszerként, ahogy ezt a katabolikus kapitalizmust ilyen módszeresen összeraktuk viszont egy globális kudarc. A világ pszicohpata vezetőit el kéne mozdítani és meggyógyítani, ha lehetséges. A milliókat, akik függőként fogyasztanak, vannak beleragadva közösségi médiába, sikerbe, játékokba, pornóba, szintén meg kéne gyógyítani, azt az iszonyú bizalmatlanságot, és sértettséget, és rövidlátást, ami miatt még ma is lehetséges háború a világon meggyógyítani... Lehet ilyet? Nem lehet. Azért próbálja, aki próbálja, magáért az eszméért, nem azért, mert lehetséges.

S persze közösségek kis körei legalább is szerethető buborékokat képesek létrehozni, ha érdemi megoldást kevés eséllyel is. Persze ha az anyám kicsit többet foglalkozik velem kiskoromban, meg nem egyedül nevel fel, akkor lehet, hogy kevésbé látnám borúsan a dolgokat.

Úgyhogy menjél, és szépen javítsd ki szereteteddel a világot! Aztán majd ha csalódás ér, azt is legyen erőd szeretettel feldolgozni.

Vagy ha egy olyan háborúban találod magad, ami valami távol élő barom kapzsisága miatt tört ki.

50f

Tisztelet a kivételnek!

Az "utálom" szó roppant erős, ezért ezt még nem használnám, inkább, mondjuk "erősen nem kedvelem"? Vagy maradjunk ennyiben, talán.

Nagyon rossz irányba halad az emberiség, és látszólag alig van, akit ez bántana..

Hihetetlenül sok az énközpontú, önző ember, aki még véletlenül sem képes a másikra tekintettel lenni, inkább keresztbe tesz nekik. Az emberek egyre inkább hidegülnek el egymástól, már alig van olyan, aki értékeli, megbecsüli a kapcsolatait, helyettük inkább a tárgyi javak, értékek jelentik nekik a mindent. Ráadásul, én meg érzékenyebb is vagyok, fontosak a körülöttem lévők, így ez a mentalitás elég távol áll tőlem, és nem is értek vele egyet. Lehangol, hogy egyesek mennyire könnyedén dobnak el olyan embereket, akikkel azelőtt évekig együtt voltak, vagy épp barátok.

Annyi játszmázás, megcsalás, egyéb gusztustalanság zajlik, amiket még felsorolni nehéz. Ezek alatt pedig nemcsak a celebek dolgaira gondolok, hanem (nagy sajnálatomra) a környezetemben is akadnak/akadtak ilyenek.

Kevés az őszinte ember, aki nem sunyizik/sunyít, hanem teljes vállszélességgel meri vállalni a gondolatait, a tettei követkeményeit, nem pedig kiskapukat, kiutat keres. Vagy kerestet mással.

Az emberi gonoszság, kapzsiság, könyörtelenség végtelen. Nemcsak a jelenleg zajló háborúkra értem, hanem az ország politikájára is (de kicsiben is jelen vannak ezek). De abba nem mennék bele részletesen, mert szerintem nyersebben fogalmaznék, mint itt szabadna. A lényeg: egyetem miatt állandó kontaktom van nagyjából korombeli, és idősebb külföldiekkel, és minden alkalommal meglepődöm, hogy az ő országaik mennyivel többet képesek tenni a polgáraikért. Egyrészt örülök neki, hogy nekik legalább jobb körülményeik vannak, de közben hihetetlenül nagy hátrányban is érzem magam emiatt.

Nem is találom a helyem az országban. Hiába nem vagyok tökéletes, vannak hibáim, de egyszerűen túlzottan becsületesnek, túlzottan erkölcsösnek, érzem ide magam.

Az én hibám is, de eddig még alig találkoztam olyannal, aki ne próbált volna meg kihasználni, vagy keresztbe tenni nekem, vagy hátsószándék nélkül közelített volna. Egyszerűen mindig volt valami bibi, VAGY ha nem ilyen, akkor pár évvel később kaptam egy igencsak meglepő ghosting-ot tőlük. Semmi magyarázat, vagy akármi.

Szóval hiába vagyok még csak 23, sokkal több a negatív, mint pozitív tapasztalatom az emberekkel, és alig vannak páran, akik azért igyekeznek, hogy ilyen téren változás történjen.