Kinek van igaza?

1. A névnapot nahgyon sokan nem tartják, ezért nem is csinálnak belöe ügyet.

2. Ha dolguk volt, akkor természetesen nem foglalkoztak ezzel.

3. Ha elfelejtették vagy nem akarnak megköszönteni, akkor NEKED ezt kiprovokálni kimondottan bunkóság.

4. Amennyiben elmúltál 12 éves, akkor elég gár, hogy ilyen piti dologn rágódsz!

Most egy névnap miatt levontad a következtetést, hogy utálnak téged. Gratulálok :D

Nekem pl van egy nagyon jó barátom, akivel volt, hogy 1-2 évig nem is nagyon szóltunk egymáshoz, ő sokat jár külföldre, stb. De amikor találkozunk akkor nem azzal kezdjük, hogy teszemétidiótaállat, miért nem írtál a szülinapomra?! Hanem örülünk egymásnak, órákat dumálunk, stb. Te meg itt hisztériázol :D

Minden embernek megvannak a saját elképzelései az ünnepekről beleértve a névnapot is.

Magam részéről nem tartom annyira fontosnak a névnapi felköszöntést, de nem az említett negatívumokért, amit a kérdező írt. Sokkal fontosabb a folyamatos jó kapcsolat, mint egy - egy kiemelt nap megünneplése. Ezért a felköszöntés elmaradása miatt nem érdemes megsértődni. Az is igaz, hogy az emberek jórésze meg sem tartja a névnapot (ezért pedig nem bunkó, de nem is rossz az élete).

A másik oldalról megközelítve a dolgot: két fontos információ kimaradt a kérdésből.

1. A névnap és a találkozás között mennyi idő telt el?

2. A Nagybátyád és barátnője tudták-e, hogy számodra milyen fontos a névnap?

Az 1. kérdés azért fontos, mert ha csak 7 (esetleg 8) nap telik el, akkor még mindenképp érvényes a gratuláció. Ezen időn belül nem szabad se megsértődni, se reklamálni.

A 2. azért fontos, mert az ember, rokonság jó esetben próbál igazodni a másikhoz, jelen estben az ünnepelt érzéseihez. Ha ugyanis nem tudták, akkor jóindulattal feltételezhető, hogy a személyes találkozáskor kívántak eleget tenni a gratulálásnak. Ebben pedig nincs semmi probléma. (A korábban említett időn belül pedig nem is beszélhetünk a gratuláció elmaradásáról!) Van egy másik fontos eleme a dolognak, mégpedig (ha jól értem) Te mondtad le a szombati ünneplést, ami inkább mellettük áll (mivel a napja elmúlt, joggal gondolhatták, hogy a találkozáskor köszöntenek fel).

Úgyhogy úgy néz ki, hogy az Ő felháborodásuk volt (részedről sajnos) jogos! Ugyanis van egy másik illem is: nem szabad szóvátenni. A későbbiekben (mondjuk jövőre a névnap előtt 1 - 2 héttel) finoman megemlítheted a közelgő névnapod és hogy nagyon várod. Ebből meg lehet érteni, hogy fontos számodra.

Jajj szegénykém. De borzasztó lehetett. Tényleg nagyon sajnálom. Ó. Mégsem.

Tudod, mennyi ember sír, mert nincs is senkije, aki felköszönthetné? Borzasztóan sajnállak. Azért, mert úgy nevelôdtél fel, hogy a széltôl is óvtak.

Egy névnap szinte semmi.

Ne akarod tudni, milyen érzés, mikor rájössz, apád nem dolgozni ment el, hanem ott hagyott végleg!

Te kis szegényke. A névnapod. Ó. Ja.

Már kezdelek sajnálni.

Legyen ez a legnagyobb problémád az életben.

16/L