Boldog életűk van azoknak, akiknek van vagy 2 tucat haverja de egy se barát? Szóval akiknek van ezer haver akivel lehet menni bandázni. Boldog életűk van, hogy ilyen sikeresek?

A barátságot könnyebb kialakítani, megtartani mint haverokat szerezni, őszintén szólva valahol jónak számít az életük, mert ha nem vagy népszerű, vagy nagyon bolondos egy társaságban akkor egyszer csak azon kapod magad hogy nem csörög az a bizonyos telefon, viszont amíg keresnek, hívnak, esetleg könyörögnek az jó jel, és örülni kell annak hogy van akiknek számít az ember

Amikor még nekem is ilyen életem volt, jól éreztem magamat és nem unatkoztam, volt olyan hogy utolsó 2 órát ellógtuk hogy mehessünk 5en 8an, bicajozni estig, nyaranta meg csavarogtunk csak enni jártunk haza, utána mentünk ki vissza

1 barátom volt akkor a többi haveron kívül, de amikor összevesztünk többen, akkor mindig velem jött az utolsó szó után, pedig én csak egyedül voltam, míg a többiek nem ritkán 13-an is

Mostmár vége ennek az életnek mert elmúlt, jó évek voltak, és ha lehetne rá mód, ilyen mozgalmas ismeretségi körre vágynék ismét

21F