Mit tegyek? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Mindig is vidám, társasági ember voltam, azt leszámítva hogy amikor valakivel megismerkedek mindig félénk vagyok egy ideig, de ha kiismerem akkor bármit megosztok vele.De kb. másfél éve elkezdtek rossz dolgok történni, halálesetek, balesetek és hasonlók és a hangulatom elkezdett romlani.Ekkor kezdtem el olvasni a Harry Potter könyveket amivel elindult egy lavina és szinte "könyvmoly" lettem.Ahelyett hogy hagytam volna hogy a barátaim vigasztaljanak, felvidítsanak a könyvekbe temetkeztem és megkreáltam a saját kis világomat,ami miatt kezdtem eldobni a kapcsolataimat.Ez mind az utolsó általános iskolai évemben történt,régi, több éves barátsáfokat dobtam el vele hogy kizártam őket úgy voltam vele hogy a könyvekben boldogságra lelek majd.Aztán jött a gimi, ahol a helyzet nem sokat változott, persze nyáron jártam el barátokkal ide-oda, amiket nagyon élveztem de olyan idióta voltam hogy akkor még nem értékeltem ezeket az igaz barátokat akik kitartottak mellettem.Volt hogy lemondtam programokat is csak mert magányt akartam.Amikor megkezdődött a suli, rendes voltam mindenkivel, ők os velem de nem nagyon alakítottam mély barátságokat, közben észre se vettem hogy körülöttem az emberek elkezdenek "bandákba" rendeződni mint minden iskolában.Aztán megint jöttek a rossz hírek, rossz hangulattal társulva amiből a könyvek és a családom segítettek kimászni valahogy.Most tavasszal jutottam el oda hogy rájöttem mekkora idióta voltam.Elutasítottam a bárátaimat mikor mindennél jobban kellettek volna és ezzel magamnak is rengeteget ártottam.Most hogy a nyár elkezdődött még van egy pár ember akivel tartom a kapcsolatot de közben rájöttem hogy mivel az osztályban nem alakítottam ki semmi komolyabb barátságot így nem is fognak sehová hívni.Persze ott vannak a régi barátok akik még mindig hívnak néha, de már nekik is lettek új barátaik az új iskolában így már annyit nem találkozun, akármennyire is vágyom rá most.És most, amikor azt látom hogy az utcán nevetnek, és jól szórakoznak a korombeliek eszembe jut hogy mennyire elszúrtam.Ott volt az a rengeteg ember akik időt nem sajnálva próbáltam segíteni nekem és én mégis elutasítottam őket mert olyan idióta voltam, nem láttam szememtől.Tavaly csak az olvasáson járt a fejem meg a nyugis magányos napokat szerettem de most, ahogy rájöttem hogy mennyi mindent elszúrtam bármit megadnék értem ha újrakezdhetnén ott ahol kezdődött ez az egész dolog.Ha visszaforgathatnám az időt és elfogadnám a segítségüket.Az osztályomban is teljesen máshogy állnék a dolgokho, ott az a sok nagyszerű ember akiket szivesen megismernék közelebbről.Viszont most már nem tudom hogy ők kérnek-e belőlem.Mit tegyek? Próbáljam újra kiépíteni ezeket kapcsolatokat? Vagy járjak el mondjuk sportolni, korombeliekkel ismerkedni? Voltatok már hasonló helyzetben?

16/l