Nem tudom mit tegyek/mondjak ebben a helyzetben. Valaki volt már hasonló helyzetben, vagy tud valamit tanácsolni?

A legjobb barátomról van szó, akinek nemrég volt egy komoly balesete, amiben maradandóan megsérült. Mellkastól lefelé lebénult és a karjai sincsenek teljesen rendben (a kerekesszéket tudja hajtani, de normálisan evőeszközzel enni és írni nem tud, az ujjai alig működnek). Kiskorunk óta ismerjük egymást (most ő 16, én 17 éves vagyok), úgy szeretem, mintha az öcsém lenne, de most nem tudok mit kezdeni vele.

Folyamatosan eltaszít magát, kiabál velem, azt mondja, hogy hagyjam békén, menjek el és ne törődjek vele. Azt hiszi, hogy csak szánalomból vagyok mellette, pedig ez nem igaz. Nekem ugyan olyan fontos, mint a baleset előtt. Hiába mondom neki, hogy semmit se változott a szememben, szeretem akárcsak régen, nem hisz nekem...

Kezd felőrölni ez az egész. A közös barátaink elfordultak tőle, a szülein meg rajtam kívül nem foglalkozik vele senki, de minket se tűr meg maga mellett.

Mi tévő legyek? Hogyan adhatnám a tudtára, hogy tényleg nem számít nekem az állapota, nem nézem le őt emiatt?