Míért alakul minden ennyire rosszul?

Tehát kezdjük ott,hogy elég pocséknak tartottam az életem ez elött 1 évvel.Valahogy úgy alakult egyszerre,hogy 2 haverommal beköltöztünk a városba,de ebből már csak az egyikőjük van itt,mert a másik külföldre utazott...A lényeg hogy eleve azért jöttem el otthonról,hogy talán jobbra fordul az életem,de ugyanolyan pocséknak tartom,sőt így rohadtul küzdök is,hogy megéljek a hónapban...Az a bajom,hogy nincsenek ismerőseim és senki akivel elmehetnék kikapcsolódni,se barátnő még láthatáron sincs. (pedig anno minden nagyképűség nélkül mondhatom,hogy jóképűnek tartottak) A munkahelyem 1 elég rosszul fizető semmitmondó állás és ott sincsenek korombeliek...egyébként 22 éves vagyok. Tehát úgy érzem rohadtul ingerszegény környezetben élek...Elnézem a fiatalokat péntek-szombat esténként,bandákba verődve fiúk,lányok...Rohatul vágyom olyankor,hogy nekemis jó lenne,ha lenne egy ilyen kis társaság,de nincs... Egy napom annyiból áll,hogy elmegyek kora reggel dolgozni,délután miután hazaérek elmegyek edzeni (ez az egy ami kikapcsol) megfőzöm a napi kajámat és így elmennek a napjaim...A hétvégét csak pihenés szempontjából várom,de egyébként nem,mert akkor újra előjönnek az érzések,hogy itt a hétvége és nem tudok mit csinálni,hol ott a többi ember szórakozik,él én meg csak vagyok...Érezte ezt már így valaki? Hogy változott meg az élete,ha megváltozott? érdekelne :)