Szerintetek én vagyok a rossz/irigy, vagy tényleg megértitek picit, és van okom rá? (több lent)

Tök jól megértem az embereket,igyekszem jófej/kedves lenni,és jó benyomást kelteni,ami megy is. A bökkenő ott van,hogy nagyon boldogtalan vagyok,mert nagyon szeretethiányom van,nos ugye facebook...mindenkinek csomó imerőse...lányok is fiúk is...minden...én meg tipikusan az vagyok,aki mindig kereste más társaságát,de nem értek rám soha...így kb néha kaptam 1-2ölelést pár lánytól...mert kértem,és hát miért is ne...tök jól esett...aznap még jól voltam....keresnem kéne egy nőt...de nem azokat akik cigivel a kezükben piálnak meg minden ilyen...tipikusan nem azok a menő csajok...csak egy normális csaj...de nem találok....aztán középsuli.... "ott jobb lesz majd figyeld meg..és a többi sablon szöveg" hát...nem lett jobb...és most teljesen reménytelennek érzem magam,én vagyok egyedül aki nincs teljesen jól...amit persze probálok szerek nélkül kezelni...de úgy vagyok vele,hogy már nem megy olyan jól...ha ránézek 1csajra suliban....mindig arra gondolok,hogy fuu de jo lenne megölelni...áhh imádnám...de nem...félbeszakitani a nagy társaságot nevetés közbe meg ilyenek...nem hinném..gykn meg sehol máshol nem találok közelben normálisat ezt a helyet elkerülték....mind Budapesti meg az ország szélén él...szoval ez a lehetőség kizárva...de itt vagyok középsuliban...van aki boldog,van akinek jó....és egyszerüen szerintem ez nem csupán irigység....hanem már tökre utálom,hogy van aki boldog mer mittudomén most van csaja vagy nincs egyedül meg ilyenek....egyszerüen ütném addig ameddig mozog...gyomoridegem van...kb úgy hogy nem bírom az embereket ilyenkor és nagyon el tudnám küldeni ám mégse teszem mer 1 jo haverom van aki megért...de nem bírom már ezt a szitut....nincs senkim se semmim....gondolkoztam öngyilkosságon...és nem is féltem mint a nagyrésze az embereknek...de 1 dolog még életben tart ugymond...hogy mi lenne ha most átölelne egy csaj és áhh de jo lenne még nem kell meghalnom...pedig sztem jo lenne meghalni ugymond és egy kis fájdalmat másra is átadni....miért én gondoljak másra hogy vajon milyen lesz neki ha rám egyáltalán nem gondolnak?Majd akkor én nyalizok,hogy jajj hogy esne szegénynek?Ez nem igy mukodik...de nem akarom még megtenni mert...amiatt az 1 dolog miatt...szóval egyszerüen nem bírom a közösséget sem....nem lett jobb semmivel...valahogy éreztem...a suli csak keményebb és rosszabb....emberek meg egyik kutya másik eb...nem tudom mit kéne tennem....nagyon el tudnék küldeni pár embert a p*csába...irigylem őket..oké...első gondolat...dehát ez nem is egy olyan dolog hogy jajj iphone s6ja van...nem érdekel...ez érzelmi szint...és ez nagyobb érték de mégis természetes,hogy egy ember társas lény és egyszerüen kivagyok....mit kéne csináljak?