Miért félek annyira verekedni és mit csináljak hogy ne legyek ennyire?

Ne verekedj. Nem olyan mint a filmekben. Rosszul esel, betörik a fejed, orrod beverik, vér elzárja a légutat, csontod törik, térded ugrál, ezer bajod lehet. Szerencsén múlik, és ha bunyó van, senki sem fogja vissza magát.

Ha mákod van, nem te szopsz komoly sérüléssel, viszont nem cigarettát olajcsíkba pöccintve fogsz elballagni, hanem reszketve, várva a yardot és az orvosi jelentést, később meg az ítéletet.

Ha heves a szitu, sétálj el, állj félre. Ha nem lehet elkerülni a konfliktust, akkor már rég mindegy. Reflexből fejre ütsz, ha van időd ütni egyáltalán, és ha az nem teríti le, bszhatod a kemény mentális felkészülést, és keresztbe ráülhetsz a napi 48 óra karate edzésre is.

Hogy jut gondolataidba?

Én pl nem félek hegyet mászni, mert sose gondolok erre.

De így belegondolva, nem lennék ott meztelenül minden szerszám nélkül... Na érted.

Ha olyan, jer és gyakoroljunk. Tanítalak karatéra és edzünk.

Érdemes megnézni egyébként a Facebookra is feltöltögetett verekedős videókat, ha angoltudás hiányában nem tudsz utánanézni.

Hárman egy emberre, 5 perce a földön, addig rúgják, tapossák a fejét amíg szét nem bsszák az agyát. Test megmerevedik, kezek mint lándzsák test elé, annyi az embernek. Mondanám hogy szívószállal eszi majd a rántott húst, de valószínűleg rá se ismerne a kajára, majd az infúzió elintézi hátralévő életében.

Mindezt piti diszkóban lökdösődés, Lada kulcsozás, "ránéztél a barátnőmre" keménykedés, "add ide a telefonod" hülyeségek miatt.