Megpróbáljam leküzdeni? Vagy már hagyjam? (Hosszabban lent)

19 éves vagyok, utolsóéves a középiskokàban. És, elegem van mindenkiből.

Jó, ez talán túlzás.

Az az igazság, hogy mindig meg akartam felelni a társaságnak, nert sohasem voltam olyan, mint mások, így muszáj volt ehhez nagyobb erőfeszítést vennem. Magamra erőltettem egy kis mosolyt, hogy ne legyek mkndig egy antiszociális, bebábozódott valaki. Mindig, mindenkivel megértő, kedves voltam, és tényleg szerettem is az osztálytársaimat, nagyon klasszul elvoltam velük... Egy ideig. Ez az egész átfordult abba, hogy mindig szóltak a baj van, és mindig ott is voltam, örömmel, ők pedig lazán lesz**tak utána. Egy darabig nem vettem erről tudomást, de aztán kezdett elegem lenni.

Elég szánalmas, de 18 éves koromig szinte alig volt önálló véleményem, most jöttem rá, hogy a sarkamra kéne állnom.

Ösztönösen elkezdtem "védekezni" a kihasználás és egyebek ellen, és nem nyavalyogni. De hajlamos vagyok átesni a ló túloldalára. Legtöbbször egy tuskó vagyok, egy paraszt és ha valami nem tetszik azt igenis kiadom magamból.

Mások is észrevették hogy változtam és én is.

Szerintetek, próbáljak visszavenni? Vagy már hagyjam a fenébe és legyek kicsit önző?

Eléggé bunkó lettem, és ezt nem akartam soha... Mégis tökre jól esik néha egy g***nek lenni (azt nem bántom aki nem "bántott"). Ez viszont nem felnőtt viselkedés, úgyérzem. Némi segítségre van szükségem, mit csináljak, hogy megtalàljam az arany középutat. És, hogy leküzdjem az utálatot a többiek iránt.

Köszönöm a válaszokat, előre is.

Szép napot!