Létezhet, hogy valaki ennyire magányos legyen?
Lehet valaki annyira magányos hogy az év 365 napján egyedül legyen otthon minden este? 27 éves vagyok, programozó. Tagja vagyok egy civil szervezetnek ami szervez programokat hetente, ahol összegyűlünk néhányan és csinálunk dolgokat. A programok végén van néha közös sörözés, DE ha nem lenne ez a szervezet akkor kb. mintha nem is léteznék. Az úgymond "barátaim" kb. le se sz@rnának. Eszébe nem jutna egyiknek se, hogy
"Na mi lehet vajon XY-al."
Vagy hogy
"Hmm.. vajon XY-nak lenne kedve mozizni vagy sörözni egyet?"
Én szoktam kezdeményezni de általában az is süket fülekre talál.
Van úgy hogy beszélek valakihez ő meg fogja magát és egyszercsak egy másik emberrel kezd el diskurálni. Nem érdekli, hogy épp neki beszéltem, sőt egyszer még meg is jegyezte, hogy "Te meg itt magadban beszélsz. Hehe"... Pedig nem vagyok valami negatív alak, az előbb említett eseményeken szoktam poénbombákat is dobni elég nagy sikerrel, szóval nem vagyok egy búskomor figura, ráadásul bármiről lehet velem beszélgetni. Ma is Dec. 31 20:27 van, az év utolsó napja. Mindenki bulizik, mindennki partizik a barátaival van, én meg most is itt ülök a gép előtt, pötyögöm ezt a sz@rt és ha itt döglenék meg a billentyűzet fölött az se tűnne fel senkinek... Pont mint az előző 365 napon :'(
válasza:Hatalmas tévedés...
Rájöttem, hogy nagyon sok tizen-huszonéves van otthon szilveszterkor, mint te vagy én.
19/f
válasza:
válasza: válasza: válasza:De cuki vagy. :(
Én mindig akkor jövök rá hogy mennyire egyedül vagyok, amikor elmegyek társaságba... és leiszom magam olyan szintre, hogy előjönnek ezek a gondolatok és végtelen ürességet és magányt érzek... a legnagyobb buli után részegen.
válasza:Én is dettó így vagyok, egyetlen ami nagyjából megment az a munka.
Az év nagy részében hazajövök, beülök a gép elé, másnap meg megyek dolgozni. Se barátnő, se barátok.
Általános és középsuliból soha nem is tartottam senkivel a kapcsolat,t de már az egyetemiek is megszakadtak. 1-2 emberrel szoktam összefutni nagyjából pár havonta és ennyi.
Van akit hívtam, fel se vette a telefont, Facebookon nem írt vissza, így hagytam.
Vagy volt olyan, akit felhívtam, mondta hogy merre van, mondom tök jó, csak 2 megálló, nem e ülünk be egy fél órára valahova. Áááá...most nem mert korán fekszik aludni...mondom b..zdmeg 6 óra sincs...
De társaságban is az van amit leírsz. Én is be tudok dobni "humorbombákat". De ha például elkezdek sztorit mesélni, akkor valaki simán közbevágva elkezd egy másikat és onnantól rá figyelnek.
Én mondjuk el is jutottam az évek alatt arra a szintre, hogy egyszerűen utálok emberek társaságában lenni, vagy gondolatokat megosztani. Én úgysem érdeklek senkit, így engem is egyre kevésbé érdekelt bárki, mára úgy vagyok, hogy még ha véletlenül hívnának, akkor is inkább lemondom, mert nincs kedvem se hozzájuk.
Igazából kialakítottam a saját kis körforgásom, aztán elvagyok abban.
válasza:Ha te nem segítesz magadon, ha nem lépsz, akkor ez így is fog maradni.
Ne várj
válasza:Én is egyedül vagyok mindig, se barátnő, se barátok és még a családom is egy katasztrófa. Akiket szeretem meghaltak. Csak a munkahelyen nem vagyok egyedül. Mondjuk én nem is próbálkozok ismerkedni a szociális fóbiám miatt.
Tudom nem vigasz, de nem csak te vagy egyedül.
28F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!