Létezhet, hogy valaki ennyire magányos legyen?

Ismerős a dolog, ugyan nem vagyok programozó, hanem mérnök, de hasonló a gondolkodásom. Sajnos ez gyakran fejletlen szociális készségekkel jár együtt, ez az ára a jó fizetésnek. Valószínű amikor kezdeményezel, nem hatsz természetesnek, nem a helyzetnek megfelelően viselkedsz és annak a következményei ezek. A hasonlóak meg valahogy ritkán találnak egymásra. Én már külön nem próbálkozom, 1-2 ember beesik az életembe, akivel jól kijövök, a többiek nem érdekelnek. Neked is inkább a hasonlóakkal kéne beszélned, akikkel kijönnél, a többieket meg nem erőltetni.

Az infósokra gyakran mondják, hogy fura gyerekek, nem véletlenül van ez, tényleg mások az arányok ott.

23/f

Ehh. mintha én írtam volna. 27/l

ha gondoljátok,írjatok privátot! alakítsunk ki egy saját kört :))

Elég negatívszemléletű a leírás, pl. a legtöbb ember elmondhatja magáról, hogyha nem lenne benne semmilyen szervezetben, akkor nem vennék körül emberek. Vagy ha valaki szívesebben diskurál egy barátjával, akivel több a közös hang, mint veled, akkor az is érthető. Ha általában bármiről eltudsz beszélgetni másokkal, és megnevetteted őket, akkor pozitív, biztos mások is értékelik, senki sem tekint rád negatív alakként. Ennek ellenére azért vagy magányos, mert senki sem lesi, hogy speciel a Te kedvedben járhasson folyton és inkább másokkal vannak elfoglalva.

" ha itt döglenék meg a billentyűzet fölött az se tűnne fel senkinek" Olyan emberek szövege, akik öngyilkosságokat kísérelnek figyelemfelkeltés céljából:)) Sokan úgy érzik, hogy egy társaság figyelem központjában kell legyenek ahhoz, hogy ne érezzék magukat magányosnak. Az eszükbe sem jut, hogy inkább valódi személyes kapcsolatokat alakítsanak és ápoljanak és azzal törődjenek. Pl. Találkoztam olyanokkal, akiknek irigylésre méltó barátaik voltak egy közösségben, és kétségbeesetten siránkoztak, amikor elkerültek egy másik helyre ahol már nem lehettek a középpontban. Szerintem elég béna amikor valaki úgy siránkozik, hogy közben ha valaha voltak is barátai, nem értékelte őket, folyton azokkal foglalkozik, akik nem figyelnek rá!

Nem tudok egyetérteni az előttem szólóval (#24) jelen esetre vetítve. Nem az öngyilkos figyelemfelkeltésről szólt ez szerintem, hanem arról, hogy az ember nem tudja, hiányozna-e valakinek. „Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.”

A válaszoló elfelejti, hogy attól még, mert társaságban megnevettet az ember valakit, ha utána elmegy, a kutya nem keresi. Tudod, amikor ötödjére hívok fel valakit úgy, hogy nagyon örül a hívásomnak, de az életbe’ nem jutna eszébe, hogy egyszer ő csörögjön rám, hatodjára már inkább nem keresem én sem, mert ez erőltetett és fájdalmas. Nem a szeretetlenségről, hanem inkább a láthatatlanságról lehet szó.

Attól hogy valaki partykra jár a "haverokkal" nem biztos hogyha "eltűnne" bárki is keresné, szerintem itt sokan szoros emberi kapcsolatokat igényelnek, egyre inkább arra tolódik a világ hogy a családban erős kötelék van (már akinek van családja), és a barátságok meg értékelődnek le. Legalábbis én így látom. Nekem is nagyon jól esik mikor néhanapján nem én kezdeményezek, általában úgy megszokásból hívnak el bulikba, ha eddig 10-ből 10 szer együtt buliztatok, akkor 11.-ére ha ugyanoda mennek bulizni a "haverok", akkor valószínű hogy megcsörtetnek. Vagy ha minden kedden mész gyúrni valakivel, s egyszer csak úgy nem mész el, akkor valószínű hogy megcsenget hogy merre voltál? Kérdés hogy ez most figyelmesség vagy csak megszokás? Ha megdöglene egy "nagymenő" a billentyű felett, akkor összecsördülnének a haverok "illemből", de kevés lenne az a "haver" aki 1 év után is hiányol, vagy emlékszik a "nagymenőre". Kapcsolatból is van olyan amelyik erős lelki kapcsolat, és van az mikor kölcsönösen szórakoztatják egymást, s ennyi. A bohóckodó haverokat pótolni lehet egy xboxal, vagy egy filmmel is, a lelki kapcsolatokat már kevésbé, van aki igényli, és van aki nem. Akinek már megvannak ezek a mély kapcsolatai az nem enged téged egykönnyen közel magához, mert neki már nem hiányzol az életéből, nem tölti az energiát arra hogy neked bizalmat adjon, időt töltsön veled és magához közel engedjen. Lehet ha te csak kibeszélnéd a titkait, neki még "kockáztatás" is az egész, nem csak végtelen energia hogy elfogadjon. Szóval ezért nehéz (szerintem) ez az egész.

Igazából szerintem lehet látni valakin hogy szeret téged, vagy un, és ha látod hogy szeret akkor ne sajnáld magad hogy te kell 10-edjére is szervezd a dolgokat, tudatosan építsd fel a kapcsolatotokat, nekem van olyan ismerősöm akire ha ráírok 8-órát is átbeszélünk, vagy ha találkozok akkor dettó. Akkor most ő mi? Miért nem keres fel ő engem? Nem tudom, de ő kedvel, akkor vállalom a szervezést, és biztosítom őt mint stabil pontot az életemben. Adódott ilyen lehetőség, nem hagyom "elúszni", aztán ha jól építem a kapcsolatot, egy idő után olyan közel kerülünk egymáshoz hogy megtudom mondani hogy figyu, azért néha te is felhívhatnál mert nekem jól esne. S mikor 10.-edjére mondod el, eszébe fog jutni, persze ezt nem olyan zaklatósan gondolom hogy ezzel írsz rá hogy "MA MÉ NEM HÍVÁ FE", hanem mikor már 3 órája beszéltek szépen megjegyzed, és ő is közelebb fogja magát érezni hozzád ha látja hogy igényled azt hogy ő felkeressen. Rá lehet szépen nevelni erre valakit, persze csak ha már közel kerültél hozzá.