Erős szociális fóbia ellen mit javasoltok nekem?

Biztos hogy szociális fóbiám van sajnos. Sok éven keresztül volt "valami szociális problémaszerűségem" amire mindenki mindig azt mondta hogy az csak félénkség. Eleinte télleg csak annyi volt... De később nagyon felerősödött. Attól hogy mentem emberek közé, -és hogy ezt külön erőltették a szüleim is ,mert gondolták ettől lesz jobb- csak sokkal rosszabb lett. Tudom mikről beszélek, tájékozott vagyok. Senki nem értette meg mit is élek át. Amikor már biztos lettem benne, hogy ez sokkal több félénkségnél, elkezdtem kutakodni. Ráleltem a szociális szorongásra, és végre megtaláltam azt ami nekem van... Tökéletesen illett rám. Az a sok furcsa érthetetlen, értelmetlen, fölösleges félelem, mind ott volt leírva. Végre évek után megtaláltam mi is ez. De pár hónappal ezután, ért néhány megterhelő dolog, és ez egyesülve az ekkorra már többszörös erejű szociális szorongással túl sok volt. Összeroppantam. Ez sajnos előidézett több másik pszichológiai betegséget. Azóta , 5-6 hónapja nem mentem ki otthonról, mert túl félek. Végre, pár hete a szociális fóbián kívüli problémákat le tudtam győzni. De az eredetit , a legerősebbet, azaz a szociális szorongást még mindig nem tudom legyőzni. Ha cseng a telefon már nem is akarom felvenni, de még így is zavar a hívás, ha jön valaki, már napokkal előtte szorongok. Azt gondoltam, hogy itthon, a szorongás megszűnik. Ez így is van. De ha újra jön egy picike társas kapcsolat veszélye, egy telefon, stb, még erősebb szorongás jön mint valaha. Erős szorongás, izzadás, kéz-, állkapocs-, testremegés, gondolkodásbeli teljes leblokkolás, nehéz légzés, stb... Még most is,ahogy ezt írom, pedig most igazán nincs félnivalóm, izzadok, félek, stb a semmitől... Egy kevés ilyen szorongást még a szüleim is okoznak... Pedig tőlük sincs mitől félnem... Teljesen még most sem hiszik el, értik meg a szorongást természetesen, de legalább már sejtik hogy "valami" tényleg van... Sajnos, mostanában, ahogy jobban kutakodok, egyre biztosabb hogy ezt csak pszichológussal lehet megoldani, egyedül nem... Önerőből nem megy sehogyan sem... A legnagyobb tervem ,hogy naponta fussak egy keveset az utcán éjfélkor, de rettegek, hogy hátha lesz valaki az utcán még akkor is... Ám, ilyen helyzetben, nem tudok elmenni a pszichológushoz sem... Úgyhogy itthon lebzselek, és elkezdtem egy könyvet írkálni... Nem unatkozok, vagy ilyenek, de belátom hogy ez így nem működik...

Tehát az egyetlen megoldás ténylegesen CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a pszichoterápia és a szorongáscsökkentők?

És igen, sajnos biztos hogy ez van nekem.

#4: Rövidtávon jól hangzik, de hosszútávon több kárt okoz mint amennyit segít. Sajnos tapasztalatból mondom...

#5: Te úgy tűnik érted, és te is ebben látod csak a megoldást :(

#6: Alapvetően introvertált vagyok, ezzel nincs semmi bajom, nem akarok extrovertált lenni. Nem extrovertált akarok lenni, csak nyugodtan akarok felszállni a buszra, nyugodtan akarok az utcán sétálni, nyugodtan akarok köszönni valakinek, stb...