Mit csináljak ha dühkezelési problémáim vannak?

Otthon és az iskolában is rengeteget vagyok feszült és fáradt. Nem szivesen szólok senkihez. És hogyha valaki vitába száll velem valamiért azt hajlamos vagyok verbálisan elég durván megbántani anélkül hogy észrevenném. Emiatt már a barátaimat inkább kerülöm, egyfelöl mert nem tudom elviselni őket és az állandó drámájukat minden apró dologért az életükben. Tudom hogy így elidegenedhetünk, de egyszerűen felidegesít hogy felnőtt emberek sírását kell hallgatnom. Akkor inkább idegenedjünk el mint hogy megbántsam őket.

Otthon mióta nagyszüleimnél lakok meg mindenki összefog ellenem. A testvéreim és anyámék is. Addig piszkálnak míg felidegesítenek, utána meg kollektívan a fejemhez vágják hogy ezért elviselhetetlen vagyok. És sajnos ez a sok feszültség néha nagyszüleimen csattan anélkül hogy akarnám, és úgy hogy ők az egyedüliek itthon akiknek kedves szava van hozzám. Csak mire este odajutok tiszta ideges vagyok.

Már csak azért hogy anyámékat elkerüljem inkább megyek teljes műszakos munkára suli után. És lehet hogy szomorú, de a munkahely az egyetlen hely ahol békét és nyugalmat érzek mert mindenki rendes és senki se piszkál vagy akarja a problémáit rám hárítani. És mostanra már ez az egyetlen hely ahol erőlködés nélkül képes vagyok normálisan beszélni az emberekkel. Mindenhol máshol hamar elvesztem a türelmem.

És amint éjfélre hazaérek megint kezdődik, egészen addig míg másnap suli után be nem érek a munkahelyre.

Hétvégeken meg inkább elmegyek otthonról mert úgyis csak addig provokálnak míg valamin meg lehet rám sértődni. És akkor otthagynak. És mikor már felhúzták az agyam nagyon nehéz megállni hogy ne vezessem le. És persze ki van ott olyankor hogy a hisztimet hallgassa? Nagyszüleim, akik pont nem tehetnek róla.

Valami módszer kéne hogy ezt megoldjam. Jézussal kíméljetek. Minden más tipp jöhet

18/F