Mit gondoltok erről? Nem furcsa egy kicsit?

Az a helyzet, hogy egyszerűen utálok már magamról beszélni. Ha találkozom valakivel, akkor légyszívesebben csak így ledarálnám, hogy nehéz az egyetem, de amúgy megvagyok, köszi, és utána a másikat hallgatnám. De nem lehet, mert folyton mesélni kell. Főleg most karácsonykor, mikor ugye a hatszáznegyvenedik rokonnal is találkozik az ember.

Régebben amúgy szerettem így az életemről beszélni, de mostanában utálok. És egyáltalán nem vagyok introvertált, visszahúzódó, sőt nagyon társasági ember vagyok. Továbbra is rengeteget beszélek, csak így magamról nem szívesen.

Ma be is szólt az egyik ismerősöm, hogy miért nem mondok semmit, hogy mi újság velem. Ezért most így zavar a dolog. Nektek mi a véleményetek?