Hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket?

Üdv! Nemsokára 21 éves leszek, tanulok, mellette dolgozom. Egyre jobban átlátom, hogy az emberek miért güriznek ennyit és, hogy sokan miért szoronganak hó végén. Ennek ellenére próbálom mindig higgadtan és türelmesen megoldani a problémáimat.

Sosem voltam az az "alfahím" típus, aki megállná a helyét ebben a jogállami rendszerben, mégis sokkal többre vittem, mint nagyon sok ismerősöm. Mindig lenyeltem a békát és általában nem szóltam vissza. Otthagytam a konfliktushelyzeteket vagy nem is törődtem velük. Sikerem egyedüli kulcsa talán a türelem és a tiszteletadás embertársaimnak.

Kérdésem annyi lenne csupán, hogy hogyan lehet egy-egy konfliktushelyzetet kezelni ismeretlenekkel (vagy akár ismerősökkel is), amit nem teljesen Te idéztél elő?

Egy pár autós példát mondanék, ugyanis a napokban többször is úgy ért a szerencse, hogy ilyesfajta konfliktushelyzet állt elő.

1) A szokásos reggeli kocsikázás a munkahelyre, türelmesen, mindig inkább a sebességhatár alatt, mint felett. A munkahely előtti parkoló választóvonalai a hóesés miatt most nem látszódtak. Én beálltam egy kocsi mellé, ami jól láthatóan 2 helyet foglalt el. Én nem akartam tahó lenni, hogy a többiektől elveszem a helyet, mert tudom, hogy mindig telt ház van. Így csupán szorosan mellé tudtam állni, jobb oldalt súrolt a határvonal, bal oldalt a 2 sávos kocsi. Nagy nehezen kiszálltam, ügyelve, hogy ne okozzak sérülést a másik kocsin, persze szerencsémre az ürge ott volt és kiszállt. Egy 40 év körüli, először műveltnek tűnő egyénről van szó. Megkérdezte miért álltam ilyen közel, én elmondtam mi a helyzet, és hozzátettem, hogy én a vonalat követtem, maga viszont 2 helyet is elfoglal. Persze felkapta a vizet, és utóbb már elkezdett pár sértőbb szót is hozzám vágni, úgy, mint: hü*egyerek, id*óta, barom... Nem mondtam ugyan ki, de átfutott az agyamon, hogy szégyellhetné magát 40 évesen így beszélni egy nála 20 évnél fiatalabbal. Így otthagytam.

Az autójának semmi baja nem lett, külön ügyeltem rá. De ha meg is sérült volna, akkor is álltam volna a költségeket, amit el is mondtam a viszályosomnak. Ebben a helyzetben csak azt nem értem, hogy ha én türelmesen megadtam a tiszteletet a nálam 20 évvel idősebbnek, akkor ő miért nem tudja megadni nekem? Természetesen nem arról van szó, hogy én nem vagyok hibás, mert akár egy hellyel odébb is állhattam volna és akkor másnak gyűlik meg a baja az ürgével. A viszály miatt persze nem jutottunk végül dűlőre. Ereztem, hogy én is hibás vagyok, de semmi kedvem nem volt odébb állni, amiért így lehordott az ismeretlen "bácsi", ahelyett, hogy nyugodtan megbeszéltük volna a dolgot.

2) Ez rövidebb, és már hazafelé menetről van szó. Van egy utca, amin mindig átmegyek, 2 sávos, de széles. Egyik oldalt parkolni szoktak és egy általános iskola is ott van mellette. Úgy 30-al mehettem a parkoló autók mellett, ügyelve arra, hogy a közeledő száguldó kocsi biztonságosan el tudjon haladni mellettem. Közben persze arra is figyeltem, hogy ha netán gyerek lép az útra, vagy szalad ki, akkor fékezek. A száguldó autó sofőrje persze egy cseppet sem tágított, dudált és hallottam a nyitott ablakából, hogy szitkozódik. Én már nem tudtam félrehúzódni, mert jobb oldalt a parkoló autók, ő mellette pedig még több mint fél méter lógott. Itt nem tudtam eldönteni, hogy én hibás vagyok-e, hiszen már csak akkor vettem észre, hogy közeledik a gyors jármű, mikor már parkoló kocsik voltak mellettem. A kérdés ugyanaz. Miért nem lehet higgadtan, türelmesen egy-egy ilyen helyzetet megoldani? Miért kell sietni és kapkodni?

Úgy olvastam valahol, hogy Kínában türelmesebbek az emberek egymás felé. Mi a fő különbség az ottani és az itteni neveltetés vagy mentalitás között, ami miatt ez fennáll?

Előre is köszönöm!