Régen az arisztokraták büfiztek? Vagy, ti szoktatok büfögni? Ha jön, még időben észlelitek, képesek vagytok megakadályozni? Vagy ez csak habzsoláskor keletkezik, ha lenyelünk túl sok levegőt is?

Nem büfögök és megfelelő étrend mellett nem is szellentek (nem tehetek róla, tényleg nem és mások is beszámoltak hasonlóról ama típusú étrenden). De ha nem vagyok megfelelő étrenden, max. pár másodpercig tudom visszatartani, nem tudom, más hogyan tudja sokáig, nekem jön és kész. Szerencsére ritka és nem agresszív, kivéve ha nagyon nem eszem jól és betolok egy kiló babot (tudok enni). Az sem olyan kriminális, mint amiről egyesek regélnek, de az már nem illedelmes.

Pánikba nem szoktam esni, de nincs is okom rá, szerencsére.

Habzsolni nem szoktam, akkor pár percig tartana a napi ételem, tömény.

Ha társaságban van az ember egy asztalnál és valaki büfög egyet és elnézést kér, semmi gond, előfordul.

Apósom viszont akkorákat fingott, igaz a saját otthonában, hogy zengett a ház, még jókat vigyorgott is rajta. Mondom, papa (unoka már volt), ne máááár! Nem nagyon zavarta, sőt, még jobban nevetett. Egyszerű falusi ember volt.

Máshol soha nem csinálta, csak otthon, a saját házában, de azt akkor is, ha más is volt a nappaliban, pl. én, vagy a lánya.

Megbocsájtottam neki, mert nagyon szerettem. Sajna már csak múlt idő.

Sokfélék vagyunk.

Azt nem tudom, régen büfögtek-e vagy sem.

Én, ha egyedül vagyok, és tuti senki nincs a környezetemben, akkor kiengedem. Ill. ha csak a párom van, akkor is, mert egymás előtt ilyen téren nem szégyellősködünk, és nem is azok a típusok vagyunk, akik sportból meg brahiból ordasakat böfögnek.

Én magamon azt tapasztalom, hogy nem annak a függvénye a büfögés, hogy hogyan eszem, milyen gyorsan stb. Engem leginkább a szénsavas italok puffasztanak fel annyira, hogy rámjön. Ezért, ha tehetem, társaságban nem fogyasztok ilyesmit (csak étteremben, mert ott vmiért kevésbé érzem szénsavasnak mondjuk a kólát). Ha mégis, akkor az esetek többségében azért vissza tudom fogni. Nagy ritkán nem, de akkor igyekszem halkan és elnézést kérek. És nem nézek csúnyán olyanra, akin láthatóan véletlenül jött ki, szégyelli magát, és elnézést kér. Arra már igen, aki direkt kitátja a száját, direkt jó hangosan a levegőbe böfög, és aztán elégedett mulya arccal vigyorog vagy a levegőbe bokszol, hogy ez most rekord volt.

Szellentéssel hasonlóan vagyok. Ha nagyon büdös, akkor kimegyek a szobából. Zárt helyen meg ezerszeresen rákoncentrálok, hogy véletlenül se jöjjön ki.