Hogyan győzzem le a dühömet?

Hajlandó lennél pszichológushoz elmenni, hogy együtt felfedezzétek a probléma forrását? Mert minden emberi viselkedésnek van egy gyökere.

Vajon tudsz -e eléggé szeretni? Milyen szinten van az EQ-d?

Én csak néhány emberrel vagyok így, hogy bármivel kitudnak hozni a sodromból, de őket nem szeretem. A puszta jelenlétük is idegesít.

Ez a fajta düh leginkább önismereti probléma. Valójában nem a másik ember váltja ki ezt a reakciót, hanem a benned lévő sértettség, amik az adott szavak okoznak. A lelked sokféle okból sérült és nem jutottál el a személyiségfejlődésedben a felnőtt korig. (ez nem az évek függvénye, hanem az átélt és feldolgozott dolgoké) Ez nem a te hibád.

Ha meg akarsz változni és fejlődni szeretnél, akkor apránként fel kell építeni magadnak egy erős önbizalommal rendelkező, magabiztos (de nem arrogáns) személyiséget. Ehhez komoly önismereti feladatokat kell elvégezned, tisztában kell lenned a saját hibáiddal és el kell kezdened kijavítani őket.

Nem áltatlak, évekig tartó kemény munka, és az eredménye attól függ, mennyire vagy kitartó. Ha zavar a mostani helyzet, jó eséllyel végig tudod csinálni és egy értékes ember válhat belőled.

Ha nem megy egyedül, kérj segítséget legalább az első lépéseknél.

Sok sikert kívánok!

tipp koffeinnal, kólával hogy állsz?

amikor egyik nap kólát iszom, másik nap nem, akkor feszültebb vagyok a másnapon.

segíthet még magne+ B6 is

Tippjeim az okokra:

1. Talán van egy területe az életednek, amivel nem vagy elégedett. Ez feszít szét belülről. Ez bármi lehet. Karrier, család, barátnő.

2. Kisebbségi komplexusod van. Azért dühödsz fel, mert úgy érzed, hülyének néz az adott illető. Ha valóban hülyének néznek, az ilyenektől meg kell válni, de a cirkusz felesleges. Ha nem néznek hülyének, de mégis ezt érzed, az a kisebbségi komplexus. Tenned kell azért, hogy elégedett légy magaddal, és ne érezd úgy, hogy kevesebb vagy másoknál.

Nekem is volt hirtelen haragú időszakom. Nem is csak a haragra volt érvényes, hanem a hirtelen felindulású véleménynyilvánításra is. Ma már úgy csinálom, hogy mielőtt robbanok, gyorsan átgondolom, származna-e belőle hasznom, vajon jobban érezném-e magam tőle. Pl sokszor gyakorin elkezdem írni a magamét, aztán rájövök, hogy felesleges, mert max csak én érzem magam hülyén, amiért leálltam, és amiért nem sikerült bölcsnek lennem.