Egyetemisták akik idén kezdtek: Nektek mik a friss élményeitek?

Második vagyok.

Én próbálok nyitni mások felé, akikkel jóban vagyok, szívesen csinálnék programokat, de mindig van valami kifogás, vagy pont nekem nincs kedvem menni. A gimis barátokról meg ne is beszéljünk, tudtam, hogy senki sem fog keresni. Félek, hogy a mostani barátokkal is ez lesz. Pedig nekem is nagyon hiányzik a baráti beszélgetés. Rossz, hogy ritkán van benne részem.

Tanáris vagyok (két nyelvszak), sokak szerint büfé, de azért kell tanulni, ha jó jegyeket akarsz. A kolis szobatársaim sosem tanulnak, egész nap sorozatoznak. A szak fele egy link alak, hihetetlen, milyen alap dolgokat nem tudnak, nem csak a nyelvekkel kapcsolatban, szerintem egyetemre illene egy alapműveltség. Hihetetlen, mennyire értetlenek tudnak lenni a diákok, általában az összes tananyag fel van töltve dropboxba - de még ezt sem képesek megtalálni. Nem járnak be órákra, aztán csodálkozik, ha bukta a szeminárium illetve a kollokvium - ha eljutnak odáig az adott tárgyból.A bölcsészek fele valóban sokat bulizik. De a többi karon sem a jobb a helyzet.

Sajnálom, hogy így lehúztam mindenkit, nem lehet mindenki ilyen keserű, fullkomoly alak, mint én. De: én is eljárok néha szórakozni, iszogatni, barátokkal találkozni. Hétvégén. És nem megy a tanulás rovására. Sokaknak vannak egyébként mentális problémái, ezeket én sem ítélem el, én is átestem már hidegen-melegen, jelenleg is küszködöm néha, de nem italba meg baromságokba folytom a bánatom. És nem csak siránkozom, hogy mennyit kell tanulni, majd nyomom fel instasztoriba.

A másik, ami feltűnt, hogy savanyú a szőlő. Ha jobb jegyet kapsz vagy te nem buksz meg, de a másik igen, akkor a k. anyádat.

Nekem nem voltak nagy elvárásaim az egyetemmel szemben, inkább a kiváncsiság hajtott. Önállósodás, új város, ilyenek, így végül is nem csalódtam se negatívat, se pozitívat.

Barátkozni viszonylag nehéz. Ismerkedni könnyű, de utána ápolni az adott kapcsolatot sokkal nehezebb, mert mindenki el van foglalva a saját ügyével-dolgával, inkább csak ilyen felszínes társalgások folynak felénk. A kibeszélés és a gyerekes dolgok viszont ugyanúgy jelen vannak, mint a gimiben.

Nem személyeskedni akarok, de lehet hogy pont a személyeddel van probléma.

Szívesen barátkoznak az emberek, csak nem veled. Szívesen kimozdulnak, csak nem veled.

Én magam is ilyen vagyok/voltam. Hiába próbáltam bekerülni egy társaságba mégis azt láttam, hogy a mai napig együtt vannak, együtt szerveznek mindent én meg ki lettem hagyva mindenből. De fordítva, nekem is vannak emberek, akikkel nem szívesen töltenék együtt időt akkor már inkább megyek egymagam.

És mondjuk a helyzeten az sem segít, hogy te magad az átlagot "sótlannak" meg "semmiről csevegőnek" tartod. Hiszen ezzel már rögtön negatívan indítasz.

Kicsit úgy tudnám jellemezni a dolgot, mint egyik ismerősöm kutyáját. Igazi őrült kutya, aki folyton ugrál, harapdál, meg van őrülve. Szeretne játszani az emberekkel, szeretné érezni a társaságukat. Mégis a többség messziről kerüli ahogy lehet.

Nálunk is így van, de amúgy én is ilyen vagyok. Nem a legjobb, de nem látok más megoldást és nekem nincsenek vele nagy problémáim. Szerintem túl sokat vártál az egyetemtől vagy irreálisak az elvárásaid.

Az emberek egy része azért jár egyetemre, hogy tanuljon és ez nagyon sok szakon azzal jár, hogy ha nem is 0-24, de heti kb. 3-4 alkalommal tanul délutánonként. Én pl. tipikus büfészaknak titulált szakra járok és annyira büfé, hogy minden óra katalógusos, óráról órára vannak beadandók és olvasmányok, általában 2-5 teszt/zh van egy tárgyból a félévben. Nem, nem tanulok 0-24 és lenne időm elmenni másokkal ide-oda, de sokszor csak ahhoz van kedvem, hogy otthon, szépen csendben és nyugiban ki tudjam pihenni magamat pl. a “bűnös” sorozatozással, nasizással, olvasással vagy alvással. Azok után, hogy minden reggel korán kelek, egész nap emberek vesznek körül, zaj van, tömeg van valahogyan nem vágyom arra, hogy elmenjek egy kocsmába/szórakozó helyre vagy bármilyen programra, ahol valószínűleg szintén ez vár.

Valamint, van olyan amikor vágyom egy kis kikapcsolódásra vagy azt érzem, hogy jó lenne találkozni és beszélgetni valakivel, de olyankor éppenséggel nem azok az emberek jutnak az eszembe, akiket kb. 5 hónapja “ismertem meg” az egyetemen, hanem az igazi barátaim, akiket már gyerekkorom óta ismerek. Vannak az egyetemen olyanok, akiket kedvelek és jókat szoktunk beszélgetni ( a többséggel viszont nálunk is az egyetem és a tanulás a téma... Mert amúgy mi lenne? Ha taálkozol valakivel, akiről nem tudsz semmit és az egyetlen közös pont az az, hogy szaktársak vagytok, akkor meglepő módon erről fogtok beszélgetni), de basszus 5 hónapja ismerem őket és nem 10+ éve. Emiatt szívesebben vagyok a régi barátaimmal, mert velük már vannak közös emlékeink, élményeink és tényleg szinte bármiről tudunk egymással beszélgetni.

Részben miattuk is megyek haza minden héten, illetve a szünetekben, vizsgaidőszakban is. Mindig hazamegyek, ha tehetem. Miért? Azért mert ott éltem 19 évig, ott van mindenem pl. család, barátok. Az egyetem városában nincsen semmi vagy senki, aki miatt érdemes lenne ottmaradnom. Mindig azt várom, hogy mikor mehetek már haza, mert az egyetemet leszámítva nem is szeretek ottlenni. Unalmas, drága, koszos ès macerás...ez jut róla az eszembe. Kolis is vagyok, azt is utálom, mert nincsen semmi privát tere az embernek, retkes, kicsi, hideg és abszolút nem komfortos. Ezerszer jobban szeretek otthon lenni.

ahogy nézem a kérdést meg a többi választ úgyérzem szerencsés vagyok

másodéves vagyok, de úgyérzem már az egyetemen is ismerek olyan embereket akiket igazi barátaimnak nevezhetek. Az tény, hogy a legtöbb emberrel csak felszínesen beszélgetünk, és nem is keressük egymást suli után, de van pár ember akivel szervezünk programokat, nyáron is voltunk közösen nyaralni stb.

utolsó: én is szeretek hazajárni, a sulimból és van egy kis csapatom akikkel kb. 13 éve ismerjük egymást, nagyon jóban vagyunk most is messengeren folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és ha találkozunk olyan, mintha nem is lenne egyetem, hanem még mindig gimisek lennénk és mindennap találkoznánk. Ennek ellenére, szeretek az egyetemi városomban is néha ottmaradni, mert az elején úgy voltam vele, ha meg sem próbálom és mindig azonnal hazamegyek persze, hogy nem lesznek igazi barátaim, de így lehet, hogy csak másfél éve ismerjük egymást, sőt csak kábé 1 éve vagyunk igazán jóban, de ennek köszönhetően mostmár itt is otthon érzem magam. És igen mi is csak felszínes beszélgetéssekkel indultunk, csak aztán elmentünk bulizni, kocsmázni, moziba közösen és kialakult valami ami több a haverságnál.