A palackozott vagy hordózott bor az idők végtelenségig eltartható és nem lesz fogyaszthatatlan?

A bor minőségétől és fajtájától is függ. A jó minőségű vörösborok például fahordókban tárolva évtizedek múltán elveszítik víztartalmukat. Így alakul ki a borkocsonya, amely szilárd halmazállapotú, tehát harapni lehet, s alkoholtartalma igen magas. A borkocsonyát vizezéssel vissza lehet "alakítani" folyékony borrá, azonban ezt vétek megtenni, mivel a borkocsonya piaci értéke messze magasabb, mint bármely minőségi boré.

A gyenge minőségű- legfőképp a palackban tárolt- bor nem tárolható el végtelen hosszú ideig.

A borok semmilyen olyan anyagot nem tartalmaznak, ami bármi körülmények között kocsonyásodni (gélesedni) képes. A hosszas tárolás során - akár palackban, akár hordóban - a borból leggyorsabban az alkohol távozik, mivel lényegesen könnyebben párolog, mint a víz. A bornak ugyanúgy, mint pl. egy élőlénynek, van egy természetes élettartama: fejlődik, kiteljesedik, majd elöregszik és tönkremegy. Ez az élettartam természetesen sok mindentől függ, de nyilván a minőségi borok általában hosszabb életűek. A nagyon öreg borok élvezhetelenek, értékük a régiségükben és ritkaságukban van. A borkocsonya egy mesterségesen, kocsonyásítószerekkel (pl. agar-agar, zselatin) előállított desszert, alkoholtartalma közel nulla, bár fel lehet tuningolni egy kis tiszta szesszel, de nem érdemes. Tudtommal kereskedelmi forgalomban nincs.

"Természetes úton" kocsonyásodott bor nagy ritkán előkerül, de élvezeti értéke nincs, mivel a hibás tárolás során elszaporodott, az alkoholt és a savakat fogyasztó ecetbaktériumok milliárdjainak elhalt tömegéből áll. Talán innen ered a mítosz. Annyira valóságos csak, mint a mitológiai "egyszarvú" legendája.

Üdvözlettel: Egy öreg borász