Miért van ennyi vita a vodkák ízkülönbségéről?

Nem vagyok nagy ínyenc e téren, mivel átkozottul keveset iszom, de azért a whisky és a vodka egész más. A vodka nagyon semleges ízű. Az a helyzet, hogy a legrosszabb vodka, amit ittam s emlékszem is rá, az a Finlandia, mivel azon kívül csak a Russian Standard van, ami a nagy kedvencem, amióta ismerem, más vodkát nem iszom, finom kis íze van :D Pedig addig elvoltam a Finlandiával, de sosem rajongtam érte.

Hasonló a helyzet a whiskykkel. Ballentines (ingyen se kell), Chivas Regal (iható), Glenlivet (ezt meg is veszem, ha van pénzem, számomra a non plus ultra, etalon, még illatolni is élmény, maga a csoda ésatöbbi, top kedvenc italom). A Glen Elgin is jó, de a Glenlivet a szívem csücske, de egyszer majd kóstolok másokat is (pl. érdekel a Laphroig, de bizonyára nem lesz az új kedvencem, a stílusa miatt, bármilyen jó lehet is). Totál laikus vagyok, mindössze az ízlelőbimbóimat követem.

Sokkal, sokkal, sokkal nagyobb élmény egy jó whisky, mint egy jó vodka, már az én picike tapasztalataim alapján. A vodka semlegesebb ízű italfajta, ez van. Eszembe nem jut a vodkát kiönteni és szagolgatni boldogan percekig, a vodka alapitalom, ami itthon van, ha inni támad kedvem. A whisky ünnepi ital, sokkal nagyobb élmény.

Nem sok nagyzolás van benne a részemről, kitöltöm és megiszom magam csendességében, még csak menőnek sem tartom magam tőle meg semmi. A Glenlivet nem nagyon drága, viszont megéri az árát. Viszont ha valaki tapasztaltabb s talán tapasztaltabb is nálam, miért ne élvezhetne egy drága, de neki tényleg csodálatosabb whiskyt?

Sziasztok!

Na a tegnapi 27 éves 130-as IQ-s úriember kérdéséhez kpest mennyivel normálisabb vita folyik itt, habár itt is vélek felfedezni némi összecsapottságot a kérdezőtől, de még így is szinte felüdülés egy nyitottabb ember kérdésére válaszolni.

Nos, a vodka és a whiskey\whisky ( továbbiakban csak whisky, ha nem haragszotok ) között hatalmas a különbség. Igen, a vodka semlegesebb ízű, nem véletlenül. Ezt nem érlelik, és nincsen annyi íze, van persze, de ha már csak azt nézzük, hogy whisky mennyiféleképpen készülhet ( alapanyagtól az érlelési időn át az érlelési módon keresztül, egészen a szűrés módjáig ), már lekörözte a vodkát. Vodkából szerintem nagyon kevés fajta van, ami lényegesen különbözik ízvilágában társaitól. Lehet letisztultabb, lágyabb, vagy épp erőteljesebb, de itt kb ki is merültek a különbségek. A whiskyknél azonban rengeteg eltérés adódhat, a fent leírt technológiák széleskörűsége miatt. Más egy faszénen átszűrt, más egy tölgyfahordóban érlelt, más egy hosszú ideig érlelt, más egy Bourbon (51% kukorica) más egy blended, más ez, más az, folytathatnám. Például kóstoltam olyan whiskyt, amit olyan hordókban érleltek, amiben előzőleg aszúkat érleltek. Rendkívül különleges íze volt, pozitív értelemben. Na most a vodkákkal az a gond, hogy a Kalinka, Royal, Finlandia, Eristoff stb. Szinte teljesen egy árban van! Maximum párszáz forint különbség, s mégis más más italok. Ezért nem tud az átlagember sajnos különbséget tenni köztük, mert ( és ez nagyon szomorú ), ők nagy részben az ára alapján döntenek egy ital minőségéről. ( tisztelet a kivételnek). Míg a whiskynél ez jobban kivehető, s mivel több a nem hozzáértő ember, mint a hozzáértő, így ez is lehet az oka a rossz megítélésnek az alsókategórián bellül. Talán. Persze nem biztos, de biztos közrejátszik.

Nekem vendéglátósként minden ital közül örökké a whisky marad a kedvencem, mert Elképesztően változatos ital. Persze csak a borok után.

De lényeg az hogy a hozzáértők ezért beszélnek szívesebben a whiskyről, mert ott több a megbeszélnivaló. Ettől még nem kell persze lenézni a vodkát, én sem teszem, de el kell fogadni, hogy Önmagában kevésb sokrétű ital, mint a vodka.

A vodka szigorított tisztaságú finomszesz (vízzel hígítva persze), és ez sok mindent meg is magyaráz róla. Ettől persze nem lesznek egyformák a vodkák, mivel általában így is jól érzékelhető mennyiségben maradnak bennük egyéb erjedéstermékek, amik különböző érzeteket keltenek: csípős, olajos, stb.) Ezek érzete is szubjektív, ezért van az, hogy valakinek a Finlandia csípős, másnak viszont a Russian Standard gusztustalanul száraz.

Érdemes tudni azt is, hogy a vodkák a célközönség fogyasztási szokásai szerint két alapstílus felé húznak. Az egyiket koktélösszetevőnek vagy fagyasztóból lesatuzásra hegyezik ki, ezeket minél tisztábbra finomítják és szűrik, hogy ne zavarjanak be a csípős kongenerek. Ettől elég szárazak, de a koktél vagy a fagyasztás ezt könnyen elfedi. A keleten népszerűbb stílus inkább szobahőmérsékletű rövidital akar lenni, ebben több kongenert hagynak (sokszor a szénszűrést is kihagyják), azaz elmegy egy kicsit a fehér whisky irányába, és nem lesz annyira száraz és „üres”. Persze ezek csak általánosságok, sok köztes átmenet is van, ráadásul pl. a Russian Standard orosz létére éppen a rommá tisztított vonalat követi, a Finlandia pedig a teltebbet. Részben ebből a kettősségből is jönnek a feloldhatatlan "melyik hatezres vodka jobb"-féle viták. Ezt a két stílust ötvözik egyes drága „legjobb” vodkák (lásd Imperia), amik se nem csípnek, se nem romszárazak, mert főleg olajos érzetű kongenerek vannak bennük, amik úgy fedik el a szárazságot, hogy közben nem rontják el a lágyságot sem. Ezt utólag, katalizátorokkal (platina, ezüst) érik el egy erre alkalmas összetételű vodkában.

Emellett persze ott van a márkahűségből következő fogyasztói előítélet hatása is, amit nagyon alábecsülünk; hiába esküsznek sokan egyetlen vodkamárkára, teljesen képtelenek volnának vakteszten megkülönböztetni egy csomó másiktól, főleg, ha sikeresen elhitetik velük, hogy a kótolt minta a kedvenc vodkájuk. Ez még ízesebb italoknál is gyakori (ha egy fehérbort vörösre festenek, akkor a legtöbb ember úgy ráfixál a „vörös” ízekre, hogy nem veszi észre a csalást, pedig vakon esetleg felismerné a fehérbort), de a vodkánál az aránylag kis különbségek miatt ez még jobban működik.

Ami a whiskyt illeti, ha egy whiskyben az alkoholt érzem a legjobban, akkor az nekem egy rossz whisky. Márpedig nagyon sok whiskyt szeretek, köztük nem annyira drágákat is. Már érlelés előtt is eltér a vodkától abban, hogy nem finomszesz, azaz mennyiségre és fajtára is sokkal több ízanyag van benne (lehet, hogy neked nem, másoknak nagyon is). Létezik olyan whisky, ami gyakorlatilag csak érlelt vodka, de azt éppen ezért szinte soha nem forgalmazzák tisztán, hanem rendes whiskyvel keverik (ez a keverék a blended whisky). Na most visszatérve a boros problémára, fordítva is működik: ha olyan ízeket vársz egy italtól, amilyenek egyáltalán nincsenek benne (lásd likőrös ízeket a whiskytől), akkor nagyon is előfordul, hogy ízetlennek érzed. Mondjuk többszöri alkalomra már fel kéne tűnie, hogy vannak ott azért ízek, nem tudom, milyen whiskyet itrál. Egy blended whisky (főleg manapság) vagy Jack Daniel's tényleg igen vékony, szeszes tud lenni, de azt megnézném, ahogy mondjuk egy Lagavulin 16-ot ízetlennek találsz. De az is elég reális, hogy számodra a whisky bizonyos csípősebb kongenerei teljesen elfedik az ízeket, és ezt érzed alkoholíznek. A tényleges alkoholíz (magának az etanolnak az íze) csak nagyon kevés whiskyben vehető ki.

Ami az árképzést illeti, ez teljesen fordítva működik. A szesziparban nem csinálnak fölösleges dolgokat csak azért, hogy legyen mire felverni az árat (kivéve persze az olyan luxusmárkákat, amik abból élnek, hogy topmodellek testén átcsorgatott whiskyt, „gyémánton szűrt” vodkát meg ilyeneket árulnak). Ha valamilyen technológia nem hasznos az íz szempontjából akkor úgy lecserélik olcsóbbra, mintha sose lett volna. Ha indoklás kell a magas árra, akkor azt a marketingosztály olyan jól megoldja fiktív dolgokkal, hogy el sem hiszed. (Az italokkal kapcsolatos „ismeretterjesztés” nagy részben ilyen marketingmítoszok terjesztéséről szól – pl. miért vesszük ilyen komolyan, hogy az Unicum 1790-ből származik?) A whiskygyártás több olyan szempontból is plusz energiát/munkaerőt használ a vodkához képest, amiről a vásárló eleve nem is tud, tehát ezeket kizárólag az íz miatt van értelme csinálni. Pl. a legtöbb épkézláb bourbon whisky kisüsti finomítású (csak a cefrét főzik oszloppal), ami lényeges plusz költség, ennek ellenére sokszor meg sem említik a gyártók. A blended whiskről se tudja a fogyasztók nagy része, hogy jó adag malátawhisky van bennük, szóval minek cirkuszolnak a 100%-os malátázással meg a szakaszos lepárlással, ha attól ugyanúgy „nem lesz íze”, és még a vásárló se tud róla?

Tehát ha úgy lenne, ahogy elképzelted, akkor minden whisky csak hordóban érlelt vodka volna, mert kár lenne költeni arra, hogy ezt cifrázzák. Akkor nem a whiskyt cifráznák, hanem csak a reklámot.

gnoomage:

„Természetesen a drága whiskey olyan mint a beats... Drága, jó, de bőven nem az árát adja vissza...” – ha alapvetően 10 alatti whiskykhez vagy szokva, akkor ne várd, hogy akár egyetlen 20-30 ezres tétel is „visszaadja az árát”... minden égetett szesz tanult ízlés, senki sem tudja rögtön kiélvezni a legjobbakat. Én is évek alatt jutottam el lassanként 4 ezres whiskyk-brandyk kortyolgatásától oda, hogy értelmét lássam akár csak egy 10 ezrest megvenni. Persze 30 ezer környékén már könnyű túlárazott tételeket találni, amik közel se teljesítik az árukat. Én már a Chivas 18 évesért se adnék 12e-nél többet, viszont van olyan 17e forintos whiskym, ami drágábban is megérte volna. Márpedig elhiheted, nem szeretek fölöslegseen költeni a jóra. Volt olyan bourbon whisky pár éve, amiből vagy 6× vettem, mert a 3500 forintjához képest annyira durván jó volt.