Volt már olyan étel az életedben, hogy mikor megkóstoltad kihánytad?

Nekem ugyan nincs ilyen hányós sztorim, erős a gyomrom :D De kellemetlen kajás sztorijaim nekem is vannak.

Életem legrosszabb kajás élménye, azóta is gyakran emlegetem, rokonoknál ebédeltünk töltött káposztát. Gondoltam az jó lesz, szeretem a töltött káposztát (anyukámé isteni). Minden egyes falatnál koncentrálnom kellett, hogy le bírjam nyelni, iszonyatos nagy szenvedéssel, de illendőségből legyűrtem egyet. Csak hogy érzékeltessem, azóta nem tudok ugyanolyan szemmel nézni a töltött káposztára, még anyukámétól is elfog az undor néha, pedig nagyon finom.

Nagyon hasonló sztorim van a hortobágyi palacsintáról, az közel sem volt olyan rossz, de azért ott is meg kellett szenvednem.

Aztán hogy extrémebb esetet mondjak, egyszer véletlen elkezdtem enni egy sajtos rudat ami tele volt hangyával, nyüzsögtek benne. Nagyon kellemetlen volt, aztán hamarosan már nem is foglalkoztam vele, de egyik nap nem aludtam éjjel és másnap teljesen kimerülten kajálásnál egy pillanatra behaluztam hogy hangyák mászkálnak a kajámon, úgyhogy valahol mégis mély nyomot hagyhatott.

Másik ilyen extrémebb sztori, hogy egyszer éjszaka arra ébredtem, hogy félálomban az ágyam melletti vizes üveg helyett a légfrissítőt kezdtem el inni (ilyen folyékony lecsavarható tetejű légfrissitő, a vicces az, hogy még át is futott a fejemen lefekvés előtt, hogy milyen rossz ötlet odatenni azt is az ágyam mellé, de lusta voltam visszatenni a rendes helyére). Na ettől konkrétan pánikrohamot kaptam, azóta rosszul is vagyok annak a légfrissítőnek a szagától. Pont ugyanolyan íze van, mint amilyen szaga.

Még ideillik az is, hogy anyukám egyszer velős rántottát csinált apukámnak, aznap konkrétan nem ettem semmit, azt hittem örökre elundorodok az evéstől :'D Ha azt valaki belémerőltetné, akkor valószínűleg még én is hánynék.

Az osztriga.

Karácsonyi, családi vacsora a párom testvérééknél, külföldön. Az előétel egy szép nagy tál, friss osztriga, mivel tenger mellett élnek.

Akkor ettem először osztrigát. Valamennyi tengeri herkentyűt szeretek, és nyitott vagyok mindenre ételek terén, de az osztriga...

Nagyon küzdenem kellett, hogy vacsi közepén ne dobjam ki a taccsot az ünnepi asztalra.

Szegény párom anyukája lelkesen kínálgatta, és mutogatta, hogy mivel érdemes fogyasztani, én meg nem győztem mondani, hogy köszönöm, de nem kérek többet. :)