Öreganyáink miért vessződtek annyit a kenyértészta gyúrásával, amikor alig kell kicsit gyúrni, és mégis tökéletes lesz a kenyér?

Ha "alig gyúrod" (mellesleg a kenyeret nem gyúrják, hanem dagasztják), akkor nem lesz tökéletes, legfeljebb meg lehet enni, de nem jó.

Régen egy héten egyszer sütöttek kenyeret egész hétre, és ha nem volt a tésztája rendesen kidolgozva, akkor nem állt el, vagy túl hamat megszáradt.

Ma a legtöbben úgy próbálják a kenyeret készíteni, hogy sok élesztövel gyorsan kelesztik, régen - és az sokkal jobb meg egészségesebb volt - házi kovásszal (amiben lsizt meg víz volt csak, élesztö nem) kelesztették, amivel alaposabban kellett dagaszani is a tésztát, meg jobban oda kellett figyelni, hogy megkeljen, viszont símán elállt egy hétig-tíz napig is, anélkül, hogy rosszabb lett volna.

Ha egy kelt tésztát nem dolgozol ki alaposan, akkor az ehető lesz ugyan, de nem lesz jó.

Ha neked gyúrás nélkül is tökéletes, akkor még nem ettél tökéletes kenyeret.

A kenyérsütőgépek is sokáig dagasztják a tésztát, és nem csak néhány percig.

sőt, apám és nagymamám testvére mesélték, hogy akár két-három hétre is sütöttek. és elállt. nem penészedett meg, nem lett gumiszerű, nem morzsolódott stb.

eleve nagy mennyiségben készítették a tésztát. egy fél vagy egy kilós kis bucit nem olyan nehézkes gyúrni, főleg, ha egy gép elvégzi helyetted. viszont annak idején több adag készült egyszerre. képzeld el egy tekenőt sok-sok kiló tésztával. ahhoz izomerő kell, nem kevés. még szép, hogy vesződtek vele. :D

Öreganyáink hetente sütöttek néhány kilót, amit kézzel dagasztottak, és eltelt legalább félóráig. (ha finomat és jót akartak sütni)

Majd ha ezt megteszed te is, modjuk olyan 3-4 évig, utána beszélgethetz a veszödésröl.