Szentendrei Elizabeth étteremben miért ilyen inkorrektek a pincérek? Ezellen mit lehetne tenni? Fontos

"Itt nem valótlan semmi,"

Azért ezt nem ártana bizonyítani is...

Egyrészt hülyeség angolul beszélni magyar létedre.

Másrészt soha nem várnék a rendelésre 45 percet - max. 20 perc után rákérdeznék, hogy mi a gond.

Ha nem hozzák utána elnézést kérve pár percen belül a rendelést, akkor otthagyom az éttermet, és nem várok.

"Tehát az a végkövetkeztetés, hogy a pincér paraszt, a kaját nem kapod meg, szóvá teszed jogosan, nyilvánosság elé tárod s téged büntetnek? Muhaha, hitelrontás...akkor ez szerint eléd tehetnek sz@rt is, kell kusoolj mert hitelrontás, vagy el kell fogadni bármi rossz szolgáltatást s kussolsz?"

NEM!!!!! Ha nem vagy megelégedve a szolgáltatással vagy a pincérek viselkedésével, akkor vagy kéred a fönököt és neki teszel panaszt,vagy beírod a panaszkönyvbe, vagy a felettes szerveknél teszel bejelentést.

VISZONT ha itt (vagy bárhol más nyilvános fórumon) kiírod, hogy adott étterem (vagy bármi más) rossz, ezzel AZÉRT követsz el hitelrontást, mert nem tudod bizonyítani, hogy így van, és nem csak rosszindulatból írsz negatív dolgokat erröl.

"Ez nem hitelrontás, ez a kommunizmus volt. S lejárt."

Ebben megint tévedsz, a kommunizmusban (ami ugyan nem az volt, hanem már akkor is szocializmus volt a megnevezése), a panaszkönyvet használták a proble´máj jelzésére, és az olyan pincért, mint akit a kérdezö emlegetett, rövid idön belül kirúgták volna.

"Igenis ha nem tetszik valami akkor lehet jelezni, angoloul, magyarul vagy eszperatóul. S aki szolgáltatás nyújt annak nem magatartás a tahózás, a kliens az első."

Ebben elvileg ogazad van, de szerintem elég idétlenség magyar valakinek magyar étteremben Magyarországon angolul beszélni (föként ha - mint a többség - nem is tud rendesen)

Kedves Ügyet Lenke! Szövegértéssel súlyos gondjaid vannak, már megbocsáss!

Induljunk ki abból, hogy a beszámoló hiteles.

Mit tehetett volna a kérdező? Természetesen nem kell tűrnie. Öreg ember vagyok, életem nagyobbik része a Kádár-érában telt el. Tudod hány alkalommal tettem szóvá a rossz kiszolgálást? Sokszor. S nem nekem lett belőle bajom. Ez hülyeség. Öt évente utazhattam nyugatra, kocsit nem vehettem csak úgy, de ha hideg és rágós volt a rántott hús, azért szólhattam.

Szóval a kérdező sok mindent tehetett volna ott helyben. Megkérdezi, mi a késedelem oka. Megkérdezi mikorra szolgálják ki. Visszamondhatja a rendelést és távozik. Persze ha előre szólnak hogy várni kell, mégis rendelt, akkor nem mehet el csak úgy. Beírhat a vásárlók könyvébe.

Megállapodik abban, hogy kivárják amíg elkészül az étel, de jelentős kedvezményt kér. Ha nem akkor megint csak távozás.

Utólag fordulhat több felettes hatósághoz. Ezt mind megtehette volna.

De nagy nyilvánosság előtt, így néven nevezve az éttermet nem szabad. És teljesen mellékes, hogy megtörtént-e az eset, vagy sem.

Mit szólnál hozzá, ha mondjuk a munkatársad tudna róla, hogy gyerekként elcsentél egy csokit, s elmesélné főnöködnek, kollégáknak. Nem lennél felháborodva, akár valós, amit mond, akár nem? Dehogynem.

Bizony, bizony, az étterem komoly kártérítést követelhet.

Nem véletlen az sem, hogy a tévében csak úgy szólnak a hírek, hogy az egyik árházláncnál történt ez meg ez, s nevet nem mondanak.

Kedves kérdező.

A pincérek nem inkorrektek voltak, hanem tapló, bunkók. Tenni ott helyben tudtál volna, ahogy már írták, panaszkönyv, vagy a főnök kihívása, stb.

Bár én is azt a verziót támogattam volna, hogy amikor meghallom, felállok a helyemről, odamegyek a pincérhez, és halál nyugodtan szólalok meg, magyarul.

"Akkor, te idegbeteg tahó, kérem, hogy hívd ide a főnököd, kérem a panaszkönyvet, és lemondom a rendelést."