Ideális társ programozása. Vannak itt olyanok, akiknek sikerült?

"próbáltam nem rágörcsölni"

Próbálkozni nem rágörcsölni szerinted mi? :D Hát görcsölés.

Csak egyszerűen engedd el az ilyen irányú gondolataidat, és élvezd a jelent.

Programozni a gépedet tudod, egy másik embert soha. A személyiség átstrukturálása és finom (ki)csiszolása is hosszú éveket, évtizedeket vesz igénybe, és legalább az elején komoly szakemberi segítséggel.

A könyvet használd inkább alátétnek, ha mozog az asztalláb, mert kb. annyit ér.

Kedves kérdező, köszönöm. Én eddig nem tudtam a könnyről, csak elképzeltem.

Annyira, hogy időről-időre megjelenik álomban, ugyan abba a városban vagy csak onnan indulunk...de eddig csak ennyi. Nagyjából ugyanott vagyok mint te, ha nem hátrébb.

#1 akkor már-már a reményt is feladtad, mikor villámcsapásként beröppent az életedbe?

Én picit gyakorliatasabban álltam a témához. Úgy döntöttem, hogy én egyedül is jól érzem magam, Ha lesz társ, öröm és boldogság, ha nem, úgyis jó, és öröm és boldogság. De közben tudtam, hogy nehezen ismerkedek. És mivel azért szerettem volna társat, azért tudtam, hogy valahogy ismerkedni kell. Kicsit ahhoz hasonlíthatom, hogyha világosságot szeretnék a szobában, nem elég elképzelni, oda kell menni a villanykapcsolóhoz, és felkapcsolni. -mivel zárkózott vagyok, először is elkezdtem nyitni az emberek felé. Társaságba járni. Szóba elegyedni idegenekkel a boltban, buszon, metrón. Csak pár szó erejéig. (Jó gyakorlat introvertált embereknek!) Másodszor: eldöntöttem, én milyen társat keresek. Nemcsak elképzeltem, leírtam. De nekem gyakorlatias szempontjaim voltak: gyerektelen (nem gond, ha elvált), hasonló anyagi körülményekkel rendelkezzen, mint én, (aki túl magasan felettem van anyagiakban, annak is megvan a hátránya, ahogy annak is, ha túl alattam van anyagiakban) hasonló szintű iskolai végzettséggel, (itt sem jó a túl nagy különbség. Főiskolai diplomával kizártam, akiknek csak 8 általánosa volt.) akarjon dolgozni, és tenni a jövőjéért. Nagyjából ezek voltak a fő szempontok. Aztán regisztráltam netes társkeresőre, és normálisan kitöltöttem az adatlapomat. Tettem fel több fényképet magamról, igyekeztem részletesen bemutatkozni, beírtam a végzettségemet, munkámat, és hogy kit keresek. Írtam leveleket, kaptam leveleket. Mindennap felmentem az oldalra, minden levélre válaszoltam. Annak is, aki nem volt szimpatikus. Nálam az volt az alapelv, hogy nem levelezek hosszan. A személyes találkozás dönt. aki csak hosszan levelezgetni akart, és kerülte a találkozást, az is kiesett a rostán. (volt ilyen)

Végül kaptam egy szép emailt egy elvált, gyerektelen pasitól. Első randinkra én hívtam. Ma ő már a férjem. 7 éve vagyunk együtt. Hasonló a jövedelmünk, pénzügyekről szinte ugyanúgy gondolkodunk, van közös hobbink.

Nekem sokat segített, hogy randizásra, ismerkedésre vannak technikák, amik tanulhatóak. nekem konkrétan ez segített: [link]

Komplett társkereső-program van ott.

Sajnálom kérdező, ha nem ilyen választ vártál. Hanem hogy bevonzottam, univerzum, stb... Az én esetemben nem ez történt. Én tettem érte, nemcsak álmodoztam róla. De tény, hogy olyan lelkülettel álltam neki, hogy egyedül is boldognak éreztem magam. És nem vettem a szívemre, ha a randinak vagy több randinak egy pasival, nem lett folytatása. És esetleg mégcsak nem is jelzett a másik fél. És nem féltem én sem nemet mondani. Mindkettő előfordult. Volt, amikor engem ejtettek, volt, amikor én ejtettem a másikat. De végigmentem a társkeresés útján. Hogy a példámnál maradjak: nemcsak elképzeltem a világosságot, hanem felálltam a kanapéról, megtanultam, hogy kell kezelni a villanykapcsolót, és felgyújtottam a villanyt.

Sok sikert neked is!

43N

# 7:55 nagyon tetszik ez a hozzaallas! 😇

De a kerdezo allaspontja is felkeltette az erdeklodesem! Nem megvaltoztatni akarunk egy embert a parunkat hanem magunkhoz csiszolni. Nem beszabalyozni hanem egyuttmukodni. Na ez engem is erdekelne. Csak en hiszek a gyertyaban fustoloben egy kicsit a joslasban is xD de az agykontrollban is.

"#1 akkor már-már a reményt is feladtad, mikor villámcsapásként beröppent az életedbe?"

Nem reménykedtem. Nem mintha bármikor is reménykedtem volna.

Sikerült többször is párkapcsolatot vonzanom, de sajnos nem a lényegre koncentráltam, így ezek nem voltak ideálisak. Minden fontosra fókuszálni kell, na meg arra is, hogy ne csak neked legyen ő a megfelelő, hanem te is neki. Pl én bevonzottam egy istent, aki mindenben az ideálom volt, de ő egyszerűen nem tudott belém szeretni, nem értem felb hozzá.

Minden lefekvéskor, de néha még napközben is azt vizualizáltam, hogy együtt vagyok valakivel, boldog vagyok (mindig mosolyogtam ilyenkor), ezt meg azt csináljuk együtt. Mindig adtam egy reális időpontot is. Pl amikor novemberben elkezdtem, azt mondtam, decemberben megismerem őt. Elképzeltem, ahogy hideg van, sétálunk kabátban a karácsonyi vásáron...

Most majd megpróbálom úgy intézni, hogy elképzeljem a hosszútávú jövőt is, amikor gyerekeink lesznek, majd öregként üldögélünk és az unokáinknak mesélünk :D Mert eddig csak az aktuális helyzetet képzeltem el. Pl hogy együtt bulizunk a barátainkkal. Ez be is jött, de aztán kinőttem a bulikból és már inkább mást csinálnék vele/velük.