Ki jövök még valaha ebből a nyomorult állapotból? Leszek még valaha szerencsés ember?

Tudod mit? Szard le! De tényleg!

Túl erőteljesen kapálózol és mindent magadra veszel.

Ha az embernek kevés sikere van akkor az újabb kudarcot is valami világrengető katasztrófának veszi pedig ésszerűen nézve csak egy szúnyogfing az istállóban.

Tudod, amikor én a sorozatos kudarcok és megaláztatások után megreccsentem idegileg akkor vettem egy nagy levegőt és eldöntöttem, hogy mától kezdve saját magamon kívül senki és semmi nem érdekel!!

Tehát nem magamat kezdtem el gyűlölni épp ellenkezőleg. Lettem annyira fontos magamnak, hogy magammal foglalkozzak.

Elkezdtem kielemezni, hogy mi az igazán fontos és mi az, ami csak annak tűnik. Hogy kinek számít igazán a véleménye! Hogy, amit mondanak azt ki mondja, mennyire tartom, hogy mennyi az esélye annak, hogy megint találkozunk és elrontsa a napom és egyáltalán...fontos mit mondanak és gondolnak mások?

Nekem csak az fontos, hogy olyan ember mondja, akit tisztelek és becsülök.

Amióta ilyen leszarom üzemmódban leledzek és elkezdtem építgetni az életemet és kielemezni magam és a környezetemet valahogy úgy érzem sokkal jobban vagyok és jobban kijövök a világgal is.

Körbenéztem tudod és azt láttam másoknak is ilyen nyomorék életük van csak nem mutatják legfőképp nem tesznek ellene semmit inkább azzal kompenzálnak, hogy másoknak is szar legyen ne csak nekik.

Hát ennyi! Az életben nem sikerülhet minden sem neked sem másnak. Arra koncentrálj, ami sikerült. Nem lehet mindenki siker ember hiába is sulykolja a világ meg a média. Szerintem már az is sikernek számít ha túllépsz valamin és rendbe teszed a problémáidat.

Ami nem...na azt elemezgesd ha tudod és tanulj belőle de ne törj már le, mint a bili füle!

Hidd el nekem is ez volt. Folyton pofára estem. Pláne minél jobban igyekeztem.

Aztán rájöttem, hogy túl sokat akartam. Mindenkinek megvannak a határaik és lehetőségeik. Örülni kell a kis dolgoknak is.

Én már csak röhögök a saját kínomon. Nem is érdekel!

Csak csináld, amit szeretsz, szervezkedj, ismerkedj, lesznek siker élményeid ezekre alapozd a lelkivilágod.

Tudom könnyű ezt mondani de ha egy kis mosolyt magadra erőltetsz, kinyitod magad a világ előtt, másoknak is feltűnik és vonzóbb lesz a társaságod.

Elkezdeni persze baromi nehéz de az első pozitív visszajelzés után már menni fog jobb lesz. Szinte észrevétlenül jön a változás!

Szeretsz élni? Ha IGEN akkor miért? Te miért kelsz fel mindennap? Miért élsz? Mi az ami hajt? Miért nem csinálsz valami hasznosat? Mi az életed célja? Mi az élet értelme szerinted? Te személy szerint mit gondolsz miért élsz?

Meg kell ismerned először teljesen önmagad, aztán kezdj csak megismerni másokat, mert máskülönben csak ártasz magadnak és másoknak is. 22 évesen még fiatal vagy és van időd, de ne fejlődj visszafelé azáltal, hogy durva vagy és káromkodsz. Próbálj minél jobb ember lenni és ami a legfontosabb, a nehézségek ellenére is határozd el, hogy boldog leszel, csak meg kell találnod a boldogságod.

Én magam Isten által találtam meg, csak azt tudom ajánlani, hogy próbálj meg őszintén Istenhez imádkozni és segíteni fog.

Szia!

Minden este tegyél félre egy pohár vizet és a pohár oldalára ird rá amit szeretnél..pl: jólét,harmónia,boldogság,szerelem..

másnap reggel ébredés után idd meg a pohár vizet..ismételd ezt 14 napig minden nap...!! Meg fogsz lepődni!!!

Sajnálom, de valahogy nem megy,hogy sajnáljalak. A depressziós embernek van a legnagyobb világfájdalma a semmiért.

Egészséges vagy, csak a kudarc spirálba bele ragadtál.

Az a nagy helyzet,hogy kérhetsz tanácsot százezret, de sajnos,ha beleragadsz a mocskos önsajnálatba 22 éves fejjel akkor a kutya sem fog segíteni.

A sikertelen embernek nincsenek barátai. Ha azon forogsz,hogy az utcán nem néznek rád, akkor azt fogod kapni. Senki sem akar egy boldogtalan ember arcába nézni.

Mondom ezt mind annak ellenére,hogy 7 évig kőkemény depresszióval kezeltek és 6 öngyilkossági kísérletem volt.

Én megtanultam a leckét. Senki nem segített csak én saját magamnak.

Mert megakartam gyógyulni és nem akartam zombiként élni. És lettek barátaim és szeretem magam.

3 éve tünet mentes vagyok. A legfontosabb, hogy ha nem szereted magad úgy,mint egy Istennőt akkor egy hamar ne várd,hogy a társaságodat keressék.