Mit jelent az ha valaki spirituálisan pillangóvá válik?

Nem ártana jobban megmagyaráznod.

Tehát éli testi életét, ugyanakkor spirituálisan pillangó?

Éhhalál ellen tömi magát hambival, ugyanakkor spirituális virágok spirituális nektárján él, mint spirituális pillangó!

"Spirituális" keresésre ezt adja

"spirituális

lelki, szellemi, testetlen, lelki vallásos értelemben, főnévként lelkiatya, papnevelő intézet lelki felügyelője. spirituálé: az amerikai négerek vallási éneke."

ez:

[link]

Hogyan értelmezed ezt pillangóra vonatkoztatva?

Nekem elsőre a szellemileg zokni ugrott be, akinek ha eggyel kevesebb IQ-ja volna, már növény volna...

Aztán rájöttem, hogy a szabad mint a pillangóra gondol.

A pillangó szép élőlény.:)

A pillangó - az életciklusai miatt - egyfajta teljes átalakulás, metamorfózis szimbóluma.

Petéből hernyóvá, hernyóból bábbá, bábból pedig végül szépséges pillangóvá alakul át.

Ennek az analógiájára alakult ki a "spirituális pillangó" fogalom, annak a kifejezésére, hogy annak, aki a spirituális átalakulás, fejlődés útjára lép, egyetlen lehetősége van az átváltozásra: a múlt elengedése, a régi énjének az elengedése.

A lélek - ugyanúgy, mint a pillangó - csak akkor tudja megélni a metamorfózisát, átalakulását, ha a régi "ruháját" elengedi. Nem fél, nem kapaszkodik a régibe, és nincs benne ellenállás, mert közben tudja, hogy a változás milyen csodálatos lehetőséget nyújt a számára.

A másik kérdéseddel kapcsolatban csak személyes véleményt tudok írni. Én az érdeklődési köreim miatt olyan közegbe, olyan közösségekbe kerültem, hogy valószínűleg az átlagembernél jóval több olyan embert ismerek, akiről elmondható, hogy spirituális beállítottságú.

Én azt tapasztalom, hogy akiknél nem csupán egyfajta - a korszellemnek megfelelő - "divat" spirituális dolgokkal foglalkozni valamilyen formában (könyvek, tanfolyamok, esetleg terápiák), hanem tényleg egyfajta belülről fakadó igény, azok úgy tudják megélni ezt a folyamatos belső változást a mindennapjaikban, hogy egyrészt nem szállnak el, nem a "felhőkben élnek", hanem megmaradnak két lábbal a földön, és helytállnak a mindennapokban ahelyett, hogy magukba fordulnának és bizonyos értelemben kivonulnának a világból.

Nem lesznek önzőek, vagy normális emberi kapcsolatokra képtelenek, hanem épp ellenkezőleg: mivel képesek egyre kevésbé egóból működni és kommunikálni embertársaikkal és kevésbé ítélkeznek, elfogadóbbak, megértőbbek, empatikusabb és jóindulatúbbak másoknál, illetve a korábbi énjüknél.

Akiknél meg megmarad ez a spirituális dolgokkal való foglalkozás a felszínen, (vagy mondjuk úgy, hogy a "kirakatban") valós belső változások nélkül, anélkül, hogy a spirituális tanításokat igyekeznének élni is a mindennapjaikban, az emberi kapcsolataikban, azoknál nyilván nem fogsz pozitív változást tapasztalni.

Nekem erre az utóbbira volt egy emlékezetes példa, mikor pár hónapja éppen itt olvastam egy hosszasan kifejtett kérdést valakitől arról, hogy hosszú évek során már minden lehetséges spirituális önsegítő, önfejlesztő tanfolyamot elvégzett - tényleg igen hosszú volt a lista - rengeteg könyvet elolvasott ebben a témában, de még mindig van valami megoldatlan problémája egy számára fontos életterületen, amiben nincsen elmozdulás, és szerintünk mit tanulhatna még, milyen módszert lenne még érdemes kipróbálnia.

Egyik hozzászóló tett egy humorosan megfogalmazott, csipkelődő megjegyzést (ami szerintem nem volt sem sértő, sem rosszindulatú vagy cinikus) azzal kapcsolatban, hogy szerinte lehet, hogy jobban járt volna, ha az ezekre a tanfolyamokra kiadott nem kevés pénzt valami másra fordítja (ő konkrét dolgot írt, ami a kérdező problémájával közvetve összefüggött).

A kérdező erre egy indulatos, személyeskedő, durván sértegető hangnemű válasszal reagált, amit igen meglepetten olvastam, és az volt az első gondolatom, hogy szép, szép, hogy elméletben ő már annyira "spirituális" a sok tanfolyam, terápia és olvasmány hatására, csak vajon mi vált mindebből kézzelfoghatóvá az ő életében?

Ha mindezek hatására még nem jutott el odáig, hogy - az egóját kicsit félretolva az útból - képes legyen valamivel több szelídséggel és bölcsességgel (netalán humorral) reagálni egy ilyen őt, vagy inkább a hozzáállását ért kritikaként megélt megjegyzésre (ráadásul írásban, amikor az ember nem kapásból reflektál, mint szóban), akkor biztos jó úton jár, ha az a kérdés foglalkoztatja, hogy még mit és kitől kéne tanulnia és elolvasnia.

Ha már a pillangóvá válási átalakulás folyamatáról van szó, le kell szögezni:

nem a pillangó alakul át!

Pillangóvá válás az átalakulási sorozatok végterméke!

Ha tehát valaki spirituális pillangó, már végig járta azt az utat, ami eredménye ez lett!

A pillangó már csak holt pillangóvá alakul!