Öngyilkossági kísérlettől eltántorítás? Ez mi lehetett mégis? (folyt. Lent)

Álmomban egy olyan helyen voltunk, amit talán egy szállodához, de leginkább valamilyen kollégiumhoz tudnék hasonlítani. Több haverommal szálltunk ott meg, plusz a párom és én. Aznap éjjel, ahogy felébredtem, kimentem a koli folyosójára és kerestem a többi haveromon a páromat, akik annyit mondtak, hogy kiment a levegőre, nagyon ideges. Éreztem, hogy valamire készül, ezért utána mentem, de előtte valamilyen fegyvert, egy pisztolyt vettem magamhoz. Nála is pisztoly volt, láttam a kapuból, ahogy az arcának támasztotta, de nem mert semmit tenni, csak mérgelődött. Nagy köd volt, közel mentem hozzá, hogy lásson. Megmondtam neki, hogy végignéztem a zsörtölődését, és azt, hogy a fájdalommal nem tudnék tovább élni én sem, úgyhogy ha megteszi, akkor én is. Ezzel pedig a halántékomhoz emeltem a fegyvert, majd lehunytam a szemem, ő pedig kővé dermedt és szörnyen kétségbe esett. Látta, hogy komolyan gondolom. Elkezdett könyörögni, hogy ne tegyem, könnybe lábadt a szeme. Az ujjam a ravaszon volt, ám itt leemeltem a pisztolyt. Ennél ő elfordult, borzasztó dühösen a hajába túrt, próbálta magába fojtani az üvöltést. Ezt követve magához rántott, és elmagyarázta, hogy nem tette volna meg, nem lett volna képes itt hagyni búcsú nélkül, és nem lett volna ereje meghúzni a ravaszt, csak hirtelen felindulásból próbálgatta a fegyvert. (a végén sem mondta el miért volt dühös)

Emlékezetből ennyit tudtam feleleveníteni, pár hónapja álmodtam ezt, úgyhogy elképzelhető a pontatlanság itt-ott. Előre is köszönöm a válaszokat.