Nagyon jó, érdekes álmom volt. Mit jelenthet?

Ma reggel álmodtam, kb. 5:30 és 8:47 között.

Álmomban egy filmsorozat főszereplőivel voltam együtt hosszabb ideig (talán hónapokig), akik eljöttek hozzám, a városomba... jókat beszélgettünk, nevettünk, volt sok közös programunk... a legjobb barátaim voltak, és ez nagyon "szép" érzéssel töltött el. Sírtam is néha az örömtől, és az egyéb érzelmektől...

Egy tavaszi, vagy nyári este (7-8 óra körül) eltévedtem a kocsival (nem messze a lakhelyemtől :D), és az egyik főszereplő nagy segítségemre volt (vagy talán a többiek is). (Arra már nem emlékszem pontosan, hogy a többiek is a kocsiban voltak-e, vagy egyáltalán csak mobilon hívtam-e az említett szereplőt/szereplőket, hogy segítsenek megtalálni a "helyes utat"...) A lényeg az, hogy valahogy a kocsiban volt/voltak, és próbált/próbáltak segíteni... Sajnos, arra sem emlékszem biztosra, hogy sikerült-e végül megtalálni a lakást, vagy esetleg a keresett utcát, vagy sem...

Ezután egy ruhaáruházban voltam barátaimmal, ahol éppen búcsúzott el tőlünk a "legtöbbet szereplő" főszereplő, mert valami távoli helyre kellett mennie, talán haza. Szinte sírt mindenki, én is, de próbáltunk mégis minél érzelmesebben (pozitív értelemben) elbúcsúzni. Mindenkinek adott valami személyes, vagy esetleg ő-rá emlékeztető ajándékot a búcsúzó. A barátnőjének (aki az egyik főszereplő a 3, vagy talán 4 barátom közül) odanyújtott egy papírcetlit, melyen valami, kissé elmosódott írás volt látható. Nekem pedig egy világoskék, kellemes tapintású zakót adott... nagyon örültem neki, azonnal felpróbáltam... szinte sírtam és nevettem egyszerre az örömtől, és az érzéstől, hogy egy egyébként híres, gazdag, de nagyon jó barátom (aki szinte a "lelkem egy darabja" az álomban) odaajándékoz (esetleg vesz) nekem egy ruhát, melyről eszembe fog jutni mindig...

A többieknek nem emlékszem, hogy mit adott.

Ezután egy nyári késő-délutánon autóban ültem (talán én vezettem), vittem haza a korábban elbúcsúzó barátomat. Ő mellettem ült, a többiek hátul... Ahogy vezettem, egy rövid időre otthon, az ágyam szélén ülve találtam magam, ahogy a kocsiban mellettem ülő barátom barátnője hozzámbújik, és sír. Ezután megint a kocsiban voltam, ahogy vezetek, és a lebukó Nap sötét-aranyszínű fénye bevilágít... Barátom barátnője a papírcetlit szorongatta, és zokogott, közben simogatta a mellettem ülő barátját... Néha beszélgettünk... Ahogy oldalra néztem, rávilágított a Nap a barátom fejére, arcára, és kissé a hátsó ülésen ülő személyekre/barátokra is... Leírhatatlan érzésáradat tört rám ekkor... szinte mindent éreztem egyszerre: szeretetet, szomorúságot, teljességet, örömet..... :_(

Ezután felébredtem. Ez az ébredés olyan volt, mintha elszakítottak volna az igazi életemtől... Azt sem tudtam, hol vagyok egy pillanatra... Néhány percig még szinte folytatódott tovább az álmom, illetve, automatikusan olyan gondolatokat vetített az agyam, melyek beillettek volna a folytatásba, vagy talán mégsem.