Volt már Night Terror, éjszakai rémület élményetek? Megosztanátok?
Az elmúlt napokban sokat kerestem, hogy mi lehetett nekem ez a alvajárással járó rémálmok, amik egészen 20 éves koromig elkísértek. Szinte már biztosra vehetem, hogy nem alvajárás volt, és nem is a földönkívüliek térítettek el :D hanem Night Terrort éltem át.
Mikor még kicsi voltam, kb. 10 év alatti nem nagyon emlékszem ezekre a dolgokra. Kiszaladok a szobából, ordítok anyám után, aztán mikor kijön a szobából, feleszmélek, és nem tudom mit keresek ott, de félek és le vagyok izzadva.
Tinédzserkori élmények sokkal intenzívebbek voltak. Szinte mindig ugyanazt álmodtam, de mai napig nem emlékszek, hogy mit. Csövekre, gőzre, valami gonoszra emlékszem, miközben a szobában vagyok, és hogy a nevemen szólítanak, közben olyan érzésem van, mintha halál közeli élményben lenne részem, legyen az bármilyen érzés is, mert nem tudom. Felébredek, vagy úgyis mondhatnám hogy nem vagyok még teljesen magamnál, általában vagy a szoba közepén ébredek, vagy miközben nyitom ki az ajtót és megyek a folyosóra. Valami elől menekülök. Ilyenkor olyan mértékű rémület van rajtam, amit soha máskor nem tapasztaltam még az életben, egy durvább rémálomnál sem. Rettegek, le vagyok izzadva, a szívem úgy dobog, hogy majd ki akar szakadni a mellkasomból, zúg a fülem. Ilyenkor legalább egy fél perc kell ahhoz, hogy magamhoz térjek. Leülök az ágy szélére, reszketek, és el kell telnie egy kis időnek mire megnyugszom, és rájöjjek hogy mi történt velem. Ilyenkor visszafekszem az ágyba, és szinte 1-2 perc alatt el is alszom. Másnap szinte mindenre emlékszem, kivéve az álomra, amire éjszaka az élmény után 100%-ig biztos vagyok hogy emlékszem, de bármennyire is akarom, soha nem fogtam tollat, papírt hogy lejegyezzem. Valószínűleg a rettegés miatt. Ennél az élménynél már csak azok a ritka esetek voltak bizarabbak, mikor egyáltalán nem emlékeztem hogy éjszaka felkeltem volna, tehát az egész élményre. Reggel felkelek, és mondjuk egy reggeli közben, de általában még a délelőtti órákban beugrik egy emlék, hogy aznap éjszaka a folyosón ébredek, az összes tünettel. Na ez talán még rosszabb, mert hirtelen felrémlik az emlék az élményről, ilyenkor libabőrös leszek, hideg-meleg végigfut rajtam. Elég szar érzés.
Szerencsére 21-22 éves koromban volt utoljára, és isten ments hogy én ezt újra akarjam élni. Sok írás szerint a horror filmek is elég erősen elő tudják idézni. Az én esetemben egyáltalán nem így van. Bármilyen durva horror filmet unott fejjel végig tudok nézni, egyáltalán nem hatnak meg, olyan nyugodtan eltudok aludni, mintha az én kicsi pónimat láttam volna. Viszont az érdekes, hogy 5-6 éve nem Night Terror élményem, de rémálmom sem. Egyetlen egy darab sem. Nem riadtam fel, nem volt semmi gázos, kényelmetlen álmom sem. Ez azért is érdekes, mert kb. 18-20 éves koromig bőven akadtak. Ezzel szemben az álmaim sokkal valóságosabbak lettek, olyan helyszínekről, olyan emberekről álmodok, ahol soha nem jártam, és akikkel soha életemben nem találkoztam, mégis elképesztően valóságosnak hatnak.
Érdekelne a ti élményetek is, ha voltak, főleg ha emlékeztek az álomra, ami ezt kiváltotta, már ha mindig ugyanaz volt.
válasza: válasza:Talán huszonéves korban a leggyakoribb.Nekem inkább a testen kívüli élmények voltak jellemzőek, alvásparalizisek, meg az, amikor tudtam, hogy álmodok, de nem tudtam irányítani és felébredni sem belőle,meg mikor az alvás paralizis egybefolyt az álommal, stb.Szóval nekem is kijutott a jóból.
Ez, amiről te írsz, ez is ismerős, volt nekem is hasonló, de nagyon ritkán.
Egyszer korán és gyorsan elaludtam (ami nálam nem jellemző, mert nagyon nehezen alszom el általában).Nos, hirtelen bealudtam, vagy lehet hogy csak félálomban voltam, minden esetre azt láttam, hogy a szoba közepén az ágy előtt egy függöny van elhúzva (mint egy térelválasztó) ami a valóságban nem volt ott és a függöny mögül lestek rám valakik/valamik).Szerintem még úgy, ahogy voltam, félalomban átmásztam valahogy a másik szobába és elkezdtem valamit magyarázni neki a függönyről, meg hogy van ott bent valaki.De miközben ezt mondtam, teljesen magamhoz tértem és tudatosult bennem, hogy marhaságokat beszélek.Anyu még ébren volt és olvasott, szóval nem is fogta fel először szerencsére, hogy mit vartyogok össze, mert akkor totálisan zakkantnak nézett volna.
Aztán volt egy olyan, hogy álmomban egy park mellett sétáltam el és láttam a kerítés mellett egy fekete szobrot.Valamiért nagy hatást tett rám a látványa és alig mertem elmenni mellette, aztán csak muszáj volt elhaladni.Ebből az álomból úgy ébredtem fel, hogy nagyon vert a szivem, muszáj volt kimennem inni és kicsit összeszednem magam, a hideg-meleg futkosott rajtam, nagyon rosszul éreztem magam.Aztán már nem is nagyon aludtam vissza.Másnap is egész nap olyan ijedős voltam, mindentől zajtól befostam...
Nálam nagyon ritkán van olyan, hogy nem emlékszem az álmomra.Csak a jelentéktelebbekre, vagy nagyon zavarosakra nem emlékszem, de mivel általában filmszerűek az álmaim, nagyon látványosak, részletesek, így könnyű megjegyezni őket.
Akkor szoktak rosszabb álmaim lenni, ha eleve félve, rossz hangulattal fekszem le, vagy nagyon stresszes vagyok. meg ha nagyon fáradtan fekszem és túl gyorsan alszom el.
válasza:Még egy eszembe jutott.Egyszer, mikor barátom nálunk aludt, tehát nem is voltam egyedül, nem kellett félnem, csak arra emlékszem, hogy felriadtam, nem tudom, mit álmodhattam, de sikítoztam mint az őrült és csapkodtam a kezeimmel, mintha el akarnék zavarni valamit.Arra esz,éltem fel, hogy barátom nyugtatgat és anyu is átrohanta másik szobából, hogy mi van.Erre én teljesen magamhoz tértem és én is kérdőn néztem rájuk, hogy mit akarnak, mi van??:D Mondtam nekik, hogy csak álmodtam valamit, azzal visszazuhantam az ágyba és innentől kezdve nyugodtan aludtam reggelig, minta bunda.
Ezek így utólag viccesnek tűnnek, de akkor átélni elég para volt.Meg ciki is, mert tényleg nem tűnhetek olynakor ép eszűnek.
válasza:Köszi, hogy ezt megosztottad, totál átérzem az ilyen téboly álmokat, viselkedést, mert nekem is kijutottak bőven. :D Ez a fekete szobros dolog is egy nagyon tipikus. Úgy értem én nem álmodtam fekete szoborról, de voltak hasonló megmagyarázhatatlan álmaim, ami nem is voltak félelmetesek, mégis olyan rettegés lett úrrá rajtam, mikor felriadtam, hogy kihatott az egész napomra. Minden zajt meghallottam, ugyanakkor kába, és gyenge voltam. Vagyok azok a legszarabbak, ami a világ, élet, létezés értelméről szólnak. Pl. látom magam meghalni, majd egy fehér teremben ébredek, két egyenruhás alakkal, akik egy nagy fiókos szekrényt húznak elő, mindegyikben egy ember életével, kihúzzák az egyiket, belenyúlnak, visszatolják, egy sikoly hallatszik, és tudom egy ember meghalt, amit akkor úgy éreztem álmomban, hogy a fenébe is csak ennyi az élet? De az sem kellemesebb, mikor azt álmodom, hogy a háztól pár száz méterre ott a tenger, de nem nyugtató, hanem sötét, hatalmas, több méteres hullámokkal, majd felnézve az égre látom az egész galaxist. Fuh, valamiért rágondolni is rossz.
Egyébként találtam egy nagyon érdekes youtube csatornát, az ehhez hasonló élményekkel. Nagyon spirituális, és nagyon elszállt, de jó hallgatni, ez is egy vélemény:
https://www.youtube.com/watch?v=eWt8WFzVuzM
Egy érdekes dolgot még el kell mesélnem, ami életem legfurább élménye. Kint éltem külföldön, egy nagy házat 6-an béreltünk, vasárnap volt, másnap hajnalban korán kellett kelni, várt a munka, de én ilyenkor sosem tudtam normálisan, korán elaludni. Nagy erőt vettem magamon és olyan 10-11 óra körül lefeküdtem, viszonylag hamar el is aludtam. Olyan éjfél és 1óra körül azt álmodom, hogy tekintek ki az ablakon, és valaki hirtelen elkezdi verni az ablakot, nevemen szólít, és azt ordítja kelljek fel. Felébredek, nem volt rajtam semmiféle rettegés, inkább düh, hogy mi a szarnak álmodok ilyen hülyeséget, ahelyett hogy normálisan aludnék, és kipihenten mennék dolgozni másnap. Átfordulok a másik oldalamra, becsukom a szemem, magamra húzom a takarót, és próbálnék visszaaludni, ám valami nem stimmel. Szúrja a szemem valami, és rohadt égett szagot érzek. Kb. pár másodperc alatt összerakom a fejembe a dolgokat, felpattanak, és azt látom hogy füst terjeng a szobámban. Gyorsan kinyitom az ajtót, folyosón ugyanez van, be a konyhába, és látom hogy a kaja ott ég a sütőben, amit egyik lakótársam ott hagyott (berakta a pizzát a sütőbe, majd bedobott jó pár doboz sört, és el is aludt). Nagyon durva élmény volt, akár fel is gyulladhatott volna a ház, vagy füstmérgezésben meg is halhattunk volna, ha nem riasztanak fel álmomban. Ha ugyan álom volt...
válasza:Nagyon meglepett, amit írtál arról a teremről, ahol a fiókok voltak! Lehet, hogy ugyan azon helyen jártunk álmunkban? Egyik álmomban betévedtem egy nagy, ismeretlen épületbe. Volt ott még más is rajtam kívül, nem emlékszem, mit kerestem ott, de azt tudom, hogy sietnem kellett, nem maradhattam sokáig, pedig tele voltam kíváncsisággal.Benyitottam egy nagy fehér ajtón és egy nagy terembe léptem, ami tele volt a falak mentén fehér fiókokkal, olyasmik voltak, mint a kartoték szekrények, de több ezer lehetett belőlük a faltól a mennyezetig.Nem voltak olyan nagyok a fiókok.A fiókokban, amiket én láttam, minden külön-külön megtalálható volt, ami a világban létezik, találomra kihúztam egy fiókot, amire egy virág neve volt írva.Belenyúltam a fiókba és akkor a saját bőrömön tapasztalhattam meg azt a létérzést, amit a virág "érez".Tehát belekerültem egy virág "bőrébe".Közben valami hang a virágról beszélt, mit kell tudni róla.Arról a fajtáról.Elképesztő érzés volt.Aztán gyorsan egy másik fiókba nyúltam, amin egy évszám volt és akkor visszacsöppentem abba régi korszakba.Ismét egy hang mesélt róla, arról az évről és arról a helyről, ahol találtam magam.Olyasmi volt az egész, mint egy "élő lexikon".Mindent meg lehetett tudni.De sajnos nem lehetett soká ott időzni.Aztán felkeltette a figyelmem egy óriási könyv, ami a terem közepén volt, az asztalon.Nagyon réginek tűnt.Belelapoztam és rájöttem, hogy az összes valaha élt és születendő ember nevét tartalmazza és mindegyikről pár sor információ.Ha valakire gondoltam, és felnyitottam a könyvet, ott nyílt ki az illetőnél, akire kíváncsi voltam.Igen, azt hiszem élet-halál, ami csak létező és létezni fog, minden ott volt abban az épületben.Én csak "könyvtárnak" neveztem.Sok ilyen terem volt ott, rengeteg fiókkal.Ezt már nagyon régen álmodtam, pontos részleteire nem emlékszem, de le van írva, valamelyik álomnaplómba a nyolc közül.
Amúgy több álmomban is jártam olyan helyen ahol hasonló, titkos tudnivalókat őríztek, ezekre a helyekre vagy véletlenül jutottam be és sietnem kellett, mert el akartak fogni (mivel nem volt szabad bemenni oda), vagy jutalomból lehettem ott.Nos, ez utóbbi nagyon elgondolkoztató.Volt már párszor álombeli "jutalmam".Ilyenkor mindig megtudhattam valamit valami fontosat, amit máshogy nem.De mindíg éreztették hogy jutalom, csak sosem tudtam meg, miért...
De ez a fiókos terem...Durva, mikor elolvastam, majd leestem a székről :)
A felébresztős eset érdekes.Lehet, hogy valaki segít "odaátról", de azt is el tudom képzelni, hogy az ember álmában is érzékeli azért a környezetét, érzi valahogy, ha baj van és az agya ilyen álmot generál, hogy felébressze az ember saját magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!