Honnan tudja meg egy ember a létezésének és megszületésének az okát ha kétségei vannak amiatt hogy mégis minek él/élt és mert miért született meg ha igazán semmi értelme nem volt!?

Szerintem nem minden létezésnek van oka és célja/értelme.

Viszont nem is kell/szabad úgy felfogni az életet, hogy neked itt magasztos dolgokat kell(ene) véghezvinni. Élni jöttél erre a világra, nem megváltani.

Ha megtudnád, akkor meg azon görcsölnél, hogy sikerül-e teljesíteni. Csak éld a mindennapi életed, nem kell ezt túlgondolni. Ide való a zen tanítómese:

"Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.

- Mondd, apát! Mi az a tanítás, mely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán?

- Egy szezámmagos pogácsa – felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát. A hívek zavartan fészkelődtek, majd az egyik megkérdezte.

- Tréfálsz, apát?

- Nem tréfálok, ez a valóság – állította Lin-csi, majd látva a szerzetesek tanácstalanságát, így folytatta:

- A szezámmagos pogácsa valóban túlmutat Buddhán és a pátriárkák minden tanításán. A szezámmagos pogácsa semmit sem szimbolizál, pogácsa csupán, talányok és magyarázatok nélkül. Nem így a Tanítás, mely tökéletlen mesterek tökéletlen szavaiból áll, s az utódok örökké ezeket magyarázzák. Hívek! Ha tökéletes tanításra vágytok, nézzétek meg jól a pogácsát! Ne vesződjetek többé szent könyvek betűivel, ne kínlódjatok szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködjetek, ne akarjátok érteni az írást. Vessétek el az írott hagyományt, vessétek el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság - szólt Lin-csi apát s már sarkon fordult volna, amikor utánaszólt az egyik tanítvány.

- Mester! Téged se hallgassunk ezután?

- Akik a pogácsa valós természetét már föltárták, kiálltak minden próbát - válaszolta az apát. - Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják, míg lekopik róluk a sok régi okosság. Akkor aztán ők is mehetnek tovább – válaszolt szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

5

Igazából még annak sincs értelme.

Ha lecsupaszítod az életet, akkor megszületsz-élsz-meghalsz.

Teljesen mindegy, hogy a köztes időben mit csinálsz, mert be vagy oltva már a születésedkor a vírussal, amit úgy hívnak, hogy halál. Feltalálhatsz, halmozhatsz, végig vihetsz nagyszerű dolgokat, de teljesen mindegy. Meghalsz. Még ha adsz is valami maradandót a világnak, teljesen mindegy, te nem leszel már részese.

Az viszont igaz, hogy az az értelme, amit te magad adsz neki.

7

Ez nem pesszimizmus, ez realizmus.

Ahogy azt sem írtam, hogy az élet értelme a halál. Én azt írtam, hogy teljesen mindegy mit csinálsz az életben, mert semmit nem viszel magaddal. Ezért is értelmetlen túl komolyan venni az életet. Élj, csinálj olyan dolgokat amiket szeretsz, amire szívesen emlékszel mindig vissza.

50-100 év múlva totál idegen emberek lesznek abban a házban/lakásban ahol éppen te vagy, egyesek mégis halálra hajszolják magukat nap mint nap, mintha ettől függne hogy 80 vagy 180 évig élsz-e.

A létezésnek nincs értelme. Porszem vagyunk egy olyan tengerben, ahol a komplett tejútrendszer is csak egy porszem a porszemben... hova számítana bárkinek is a létezése?

A földi élet kialakulása az evolúcióval magyarázható. Miután ez kialakult, abból következett, hogy abból lesz több, ami ügyesebben terjeszkedik. Ha nincs mi megállítsa, akkor elfoglal mindent. Végül csilliárdnyi mutáció és a véletlenek folytán eljutottunk a mai helyzetre. Jelenlegi sejtéseink alapján a földi körülmények fizikailag is az élet kialakulásához kell vezessenek. A különféle ásványi anyagok, szén, folyékony víz, oxigén (napsugárzás?) már elég lehet ahhoz, hogy kialakuljanak a legegyszerűbb létformák. Legtöbb tudós tényként kezeli (de még nincs meg a bizonyítás!), hogy ilyen élet van/volt a marson és a nemtommelyik jégholdon (ió? Európa?)

Így nyilván az univerzum csilliárd más részletében is létrejött az élet. Kérdés manapság inkább az, hogy mennyire gyakori ez, és mennyire van ilyen szerencsés stabil helyzetben egy ilyen bolygó, hogy ilyen sokáig el tudjon jutni az evolúció, mint nálunk.

Tehát itt a mi bolygókon, mi emberek nem vagyunk részei másnak, csak az evolúciónak, ahol rengeteg élőlény versenyzik azért, hogy túléljen, amihez különféle stratégiák váltak be legjobban. Evolúció egyszerűen működik: gyenge elbukik, nem tudja továbbörökíteni a genetikáját. ennyi. Ezért a büdös semmiért küzsünk. Nem számít sehova senkinek se. Ez csak kialakült, mert az élet létrejötte úgy tűnik, hogy a fizilával is magyarázhatóvá válik. Ebben nincsen cél, nincsen mire hatni, nincs... ez nem egy olyan reakció, amiben kellene lennie valamilyen logikus következménynek.

Az egyénre levetítve annyit tesz végül, hogy senkinek és semminek nincs köze ahhoz, hogy szerinted mi az élet értelme. Mert nincsen. A te életednek te fogsz értelmet találni.

Társadalmi szempontból amúgy persze sok értelme van az életnek, mert azért bennünk van a fajfenntartás, elvárjuk mindenkitől, a társasági lények is vagyunk, stb... hathatsz a társadalomra, a közeledben élőkre, (ha olyan helyzetben vagy) életet teremthetsz, miegymás. De mások elvárásai az nem a te létezésednek a célja, az az övéké esetleg, hogy másokat bsztassanak a nekik tetsző dolgokkal.

Én nekem amúgy tetszik amit eddig az evolúció csinált ide, és hogy kiszart bennünket ide. Én szívesen veszek részt benne, hogy ez az állapot fennmaradjon, folytatódjon, és hogy javuljon az életminőség a földi élet számára (környezet helyrehozása), felfedezzük a galaxist. Én erre vagyok tervezve, és ezzel egyetértek.

De nyilván nem vagyunk ösztönlények, megértjük itt a világegyetem összefüggéseit, így dönthetsz bárhogyan a jövődről.