A vonzástörvénye és a katolikus hit összeegyeztethető egymással?

Katolikus hit = régi biznisz

Law of attraction = new age biznisz

Tehát összeegyeztethető a kettő

hát amikor egy katolikus imát mond, amiben Istentől kér valamit, az nem e a vonzás törvényének alkalmazása? :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Biztos hogy nem egyeztethető össze. A katolikus vallás szerint minden csak Istentől jöhet, a vonzás törvényében pedig te vonzod a pozitív történéseket az életedben, ezáltal függetlenné válsz Istentől. A gondolat teremtő erejével teremtesz, kvázi kis Istenné válsz. Független és szabad leszel.

Vagy kérdezz meg egy papot, egy átlagos pap azt se fogja tudni miről beszélsz.

előzőnek:

még jó hogy kis istenné válunk, hiszen Isten saját képmására teremtette az embert (itt nem a külsőségekre kell gondolni) és eleve Isten részei vagyunk tehát minőségileg megegyezünk Vele de mennyiségileg nem. Ő sokkal hatalmasabb.

remélem érthető.

ja! és aki használja a vonzás törvényét az nem válik Istentől függetlenül, mert minden csak az Ő beleegyezésével jöhet létre.

ÉS lényegében az ima is a vonzás törvényén alapszik: ha mélyen hiszel Istenben ő megad mindent. De ha nem hiszed el hogy meg kapod nem is fogod.

Csak annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettő placebojelenség.

Amúgy a katolikus vallás ilyet nem tanít. Ott nem vonzani lehet, hanem kérni az istentől. A vonzás törvényében pedig nem kérsz, hanem élettelen természetfeletti erőket akarsz kihasználni.

előző ez hülyeség

a vonzást törvényének az első lépése a kérés.

utána várni kell, majd elfogadni

Egy kicsit más oldalról megközelítve mesélem el a véleményem, a saját tapasztalatom alapján: gyerekkoromtól álmodtam "furcsa" dolgokat, amikre nagyobb koromban odafigyelve észrevettem, hogy megtörténnek egy idő után. Már gyerekként -mesélésekből derült ki- jó érzékem volt ahhoz, egy helyzet gyökerét lássam meg, viszonylag gyorsan. Egy idő után úgy éreztem, hogy más vagyok, mint a többiek...nem rosszabb, nem jobb, csak valahogy máshogy élem meg a dolgokat. 36 éves vagyok, akkoriban nem igen lehetett az ilyen dolgokról beszélgetni senkivel.

Ehhez ráadásul vallásos neveltetésben részesültem, ministráltam a pap mellett vasárnaponként, annyira. Aztán összekavarodtak pár év elteltével a fejemben a dolgok, hiszen a tulajdonságaim egyre erősödtek, és azok, és a hozzá tartozó elméletek, amiket meg tudtam fogalmazni magamnak, szöges ellentétben álltak/állnak a vallás hirdetményeivel.

18 éves voltam, amikor egyszer ezen gondolkodva a kertben ülve "megvilágosodtam". Mintha egy szívlapáttal vágtak volna fejbe, olyan volt az élmény. Megérkezett róla a belső tapasztalásom: a kettő egy és ugyanaz. Legalább is a katolicizmus pénzkereső, hím soviniszta ferdítéseit leszámítva.

Mindegy hogy hívjuk, AZ A DOLOG egyféle. Mindig ugyanaz. Tőlünk függ, hogy mit gondolunk róla, de ez nem befolyásolja a milyenségét, sőt még a létezését sem...

Lastone.left.

megelőztél:-)

teljesen ugyanezt gondolom én is.