Miért fontos hogy az ember valami természetfölöttiben higgyen, szükség van e erre hátráltat, vagy mint remény elősegíti életünk?

Én úgy érzem, hogy amit hiszek, például a reinkarnáció, azt TUDOM, hogy létezik, egyszerűen ha agyonvernének se tudnám az ellenkezőjét gondolni... Hogy ez milyen hatással van az életfelfogásomra, vagy egyéb dolgokra, hogy ez jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de szerintem ez egyéni tapasztalás kérdése. Nem ahhoz van köze, hogy bármit megkönnyítsen. Sőt, olyan rohadt könnyű lenne megölni magam és elmenekülni ebből a szenvedésből, ha abban hinnék, hogy a halál után megszűnik a lét, de tudom, hogy ha nem nézek a problémákkal szembe, és nem oldom meg őket, akkor még következő meg azutáni meg stb életeimben is ezekkel fogok szívni :-( Azt meg nem akarom. Jobb letudni minél hamarabb a dolgokat, és nem halogatni, nem rágódni rajtuk.

20/L

Valamiféle egészséges keretek között tartott, alapvetően pozitív előjelű hit, kellően nyitott világszemlélettel párosulva szerintem sokat segíthet, bár feltétlen szükségesnek nem nevezném. Pusztán a valós tényekre alapozva és csak azokban bízva is meg lehet találni a boldogságot, de nem vagyunk egyformák, és a szigorúan vett tudományos világszemlélet nagyon sokakban - talán a többségben - egyfajta spirituális űrt hagy maga után, ez egyszerű pszichológia. A hit reményt, tartást, célokat adhat, kapaszkodó lehet nehéz élethelyzetekben, és ha valami konstruktivitást, jóindulatot, segítőkészséget támogató tanítással párosul, akkor a hívő a környezetének is jót tesz. Szerintem merjünk néha elszakadni a kőkemény valóságtól, belegondolni pár "mi lenne, ha létezne..." kérdésbe, akár inspirációt, motivációt, kreativitást is nyerhetünk ezáltal.

Teljesen más lapra tartozik a nagyon egyértelmű ostobaságokban való görcsös, bizonygató hit (tökéletesen megcáfolt elméletek, már lebukott hamisítványokba vetett naivan bizakodó hit) valamint a fanatikussá vagy dogmatikussá vált vakhit, tehát minden, ami spirituális mankó helyett úgymond fallá változik.

Szóval lehet a vallásosokat, ebben-abban hívőket kiröhögni, de egészséges mértékben miért ne tegyék, ha ezzel akár egy picikét is javítanak az életükön, a hétköznapjaikon? A kőkemény materialista életszemlélet is csak addig hasznos, amíg nem fordul öncélú vagy egyenesen destruktív nihilizmusba vagy amolyan elvakult "ateista-misszionáriusságba".

Előző vagyok, elfelejtettem hozzátenni, hogy alapvetően nyitott agnosztikusnak tartom magam.

A hit pozitívumaira írnék egy példát is. Tegyük fel, hogy van egy anya, akinek meghal a gyereke. A gyászfolyamat során meg kell tanulnia elengednie, az idő előrehaladtával túllépni a dolgon. Szerintem az esetek 99%-kában könnyebb ez a folyamat, ha hisz abban, hogy a gyereke valamilyen formában tovább él, üzen neki, angyal lett, a mennybe került, reinkarnálódott, stb - mintha úgy véli, hogy hát csak úgy simán ezt dobta a gép, a természet biza' néha kegyetlen, a gyerek húsát már lebontották a bacik és a kukacok, és a porhüvelyén túl nincs semmi. Szerintem a legtöbb racionális szkeptikus is bunkóságnak tartaná ezt a hívőt kirángatni az illúzióiból.

Egyszer egy barátom azt mondta, hogy tökmindegy miben hisz az ember csak higyjen valamiben, mert az erőt ad :)

én azt hiszem iszok egy sört :)