A "hitetlenek", szkeptikusok mivel vigasztalják magukat, amikor valami rossz történik velük életükben?

Én nem hiszek sem ezotériában, sem istenben, sem vallásban, semmiben ami természetfeletti. Mégis egy boldog ember vagyok, és a szeretteimben, barátaimban, egy szép zenében, vagy egy tájban meglelem azt, ami feltölt engem újra élettel, ha rossz kedvem van.

Nekem nincs szükségem mesékre, hogy boldogan éljem le az életemet. :)

A véletlennel.

Aki ezotériával foglalkozik, tudja, hogy mindennek van oka és okozata, hogy a változásért tenni kell, és hogy minden tettünk következményekkel jár, akár az élet határain túl is. Hogy a döntéseink határoznak meg minket és a dolgokhoz való hozzáállásunk, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki szinten is meg kell dolgozni az életünk jobbá tételélért.

A szkeptikusok nagy része meg úgy van vele, hogy ahogy véletlenül rosszra fordultak a dolgok, úgy véletlenül jóra is fordulhatnak, amit nem látunk, az biztos nincs is, a tudomány pedig olyan mindenható, hogy elég bevennünk egy-két tablettát és minden problémánk megoldódik örök életre.

A legtöbb rossz dolognak oka van. Például nem dolgoztál elég jól és kirúgnak. Vannak amik természetesek, például hogy az idős szüleit az ember sajnos idővel eltemeti.

Vannak olyan esetek, amit nehéz feldolgozni, mert nem a dolgok természetes rendje szerint alakultak úgy. Például amikor azért rak ki a főnök, mert nem feküdtél le vele, vagy ha elveszíted a kisbabád. Az első esetben az ember elkönyveli, hogy a főnök egy bunkó. A második esetben sajnos nehéz feldolgozni, sokan egyébként ilyenkor fordulnak valamilyen vallás felé, ami segít vigaszt találni.

"Aki ezotériával foglalkozik, tudja, hogy mindennek van oka és okozata, hogy a változásért tenni kell, és hogy minden tettünk következményekkel jár, akár az élet határain túl is. Hogy a döntéseink határoznak meg minket és a dolgokhoz való hozzáállásunk, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki szinten is meg kell dolgozni az életünk jobbá tételélért."

Egy szinten én is hiszek, de nem olyan szinten hogy mind kis recsre váááá szellem vagy váááá démon vagy mit tudom én. nem foglalkozok semmi ilyesmivel, de ezeket mégis tudom, mindig is mondtam, hogy mindennek van oka és következménye. (azt sose mondtam, hogy életen túl is mert nem tudom, hogy van-e), és azt sem hiszem, hogy a tudomány szent és sérthetetlen, mert a mai fizikai törvények alapján nem alakulhatott volna ki a Föld. Valamely szinten szkeptikus vagyok, ezeket mégis tudom. Nos...? :)

"Egy szinten én is hiszek, de nem olyan szinten hogy mind kis recsre váááá szellem vagy váááá démon vagy mit tudom én."

Az ezoterikusok sem. Csak a babonások, vagy a félős tinik. (Mondjuk pont én beszélek, aki állandóan minden kis reccsre betörőkkel riogatja magát! :D )