Hogy létezik az, hogy a tudomány elismeri a tudatkivetítést, és egyes bizonyítékok dacára biokémiai folyamatként (azaz hallucinációként) azonosítja? Nincs itt ellentmondás?

"Miért ne lenne lehetséges, hogy amit az orvosok beszélnek műtétnél azt is így "felszívja" az agy?"

Csak azért, mert nincsen agyhullám. És agyi tevékenység nélkül - a tudomány mai állása szerint - semmit nem szív be és nem is állít elő.

Rengeteget jártam utána a témának, és minden, de minden elméletnek megvan a maga banánhéja, amin elcsúszik.

A végére bemásolok ide valami érdekeset - egyébként az egész szöveg az, egy meglehetősen szkeptikusan hozzáálló neurológus írta egyébként.

A kérdéses szövegrész (és nyers fordítása):

"The brain identity theory – the reductionist view that consciousness is entirely dependent on brain function – then must fail, and this would have a heavy cost for science. Do not underestimate this cost. Science would have to change in a fundamental way, and so, interestingly, would our social structures. Because the theory also presupposes that consciousness does not survive death, and the evidence is beginning to be against that, too."

Az agyközpontú felfogás - mivel a redukcionista felfogás szerint az öntudat teljesen az agyi működéseken alapszik - ezek alapján elbukik, és ez sokba kerülhet a tudománynak. Ezt az árat nem szabad alábecsülni. A tudománynak muszáj lesz alapvetően megváltoznia, és ez érdekes változásokat hozhat az emberi kapcsolatainkban is. A mai elmélet szerint ugyanis a tudat nem éli túl a test halálát, és a bizonyítékok egyre inkább ez ellen szólnak.

Forrás: [link]

Nem mondom, hogy eldönti a kérdést, de érdekes adalék. Érdemes elolvasni az egész cikket (aki tud angolul), mert számos adatra és kutatásra hivatkozik benne a szerző.

Érdekes cikk!

És mindenkinek köszönöm eddigi válaszait.