MINDENKI! Van itt valaki aki hisz a rém-storykban, mert vagy vele, vagy ismerősével TÉNYLEG MEGTÖRTÉNT? Ha igen, leírnátok?

Egyik nap a csajommal elterveztük, hogy elmegyünk az Árkádba 1-2 órára nézegetni. Mikor odaértünk észrevettem hogy a szokásosnál kicsit több kocsi van, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, mert mindig sokan vannak ott. De amikor beértünk az maga volt a pokol...

Glamour napok... Nem tudtam azelőtt mit jelent ez, de most már örök életemre a fejemben marad.

Nem volt szabadulás...Minden olyan boltba be kellett menni...Minden ruhát fel kellett próbálnia...A boltok többségében még leülni se lehetett sehova. A mobilom 1 óra netezés után lemerült. Szomjas voltam, éhes voltam, fáradt voltam, de küzdöttem. Küzdöttem a legnagyobb ellenség ellen, az unalom ellen! Erőt más férfitársaim látványa adott, hogy ők is szenvednek.

És egyszer csak vége lett. Megszólalt a hangosbemondós hölgy, hogy 10 perc múlva zárnak. Az a hang...Szerelmes vagyok abba hangba, sosem felejtem el azt az édes, lágyancsengő, ritmusokban pattogó fürjhangot.

Az utolsó próbatétel a sok vásárolt cucc elvitele a kocsiba. De már nem érdekelt, szinte szaladtam a kocsi felé, zene be, barátnő haza és instabeba-szás a haverokkal este.

Ennek idestova 1,5 éve, azóta még az Árkád közelébe sem megyek.

Első válaszoló, a te hibád, hogy a rabszolgája vagy a pénzszipolyozó nőknek!... Majd egyszer rájössz te is, hogy nincs értelme velük foglalkozni.

A kérdésre az a válaszom, hogy hiszek bennük, mert egy időben közvetlen elalvás után rémisztő dolgokat éltem át, amelyeket valóságosnak éltem meg...

"Első válaszoló, a te hibád, hogy a rabszolgája vagy a pénzszipolyozó nőknek!"

Én egy fillért nem adtam neki, nincs is ilyen elvárása. Ez másról szól...

Történet a RÉM - ről:

Sétáltam a sötét utcán, és hirtelen szembe jött...

az oldalán - nem is kutya, lehet, hogy farkaskölyök!

Megszólított - bájos kislány, szállásomra térsz velem?

Nemet intettem fejemmel, és inaltam csendesen.

Alig haladtam pár métert, mikor újra szembe jött,

és ami mellette sétált, farkas immár, nem kölyök.

Rámdörgött iszonyú hangon: ne tiltakott, jöjj velem!

Iszonytató, hűs reszketés futott át a testemen.

Emlékfoszlány az esetről nem maradt már ezután,

Összekarmolva ébredtem, kicsiny házam udvarán.

A vállamon csúnya marás, és kék foltok testemen,

táskám, hátizsákom eltűnt, és azóta sem lelem.

Elmúlt egy év, s lám, egy kutya házam táján sündörög...

Jól megnézem, nem is kutya, talán egy farkaskölyök.

Koszlott, sovány... így megszánom, a házamba fogadom,

megetetem csirkefejjel, a konyhámban altatom.

Egyik éjjel kopogtatás... Hármat koppant, nem többet:

azután őrült suttogás: add vissza a kölykömet!

Kutyám szűköl, csendben vonít, maradna, én látom jól,

de kint egy árny kettőt suhint - közben a tűz dorombol.

És én újra mély álomban ringatózom csendesen...

Pirkadatra kutyám sehol, azóta is keresem.

Tyúkjaim mind széjjeltépve, a függönyöm tépázott,

falról hámlik a tapéta - bizonyára szétázott.

Azóta nincs nyugodalmam, s tojás se reggelire...

Ennyi volt a rémtörténet, monjátok meg, tetszik - e...

3# Benned a hazai melegfront egyik élharcosát üdvözülhetjük ? :-) Amúgy nem kell általánosítani, nem minden nő felszínes .

Az első válaszra kitérve szerintem az önzőség ha egy csaj a pasiját rángatja el ilyen helyekre, főleg úgy ha látja rajta, hogy nincs kedve ott szobrozni . Az ilyen alkalmakra tökéletesek a barátnők :-)