Van egy érdekes elméletem az emberekről és az érzelmekről mit gondoltok?

Hú, hát szerintem nagyon sántít valahol az elméleted és nem fejleszt pozitív irányban.

Először is, a kapzsiságnak nem sok köze van az érzelmekhez, sőt!Leginkább az érzéketlen, empátia nélküli emberek szoktak lenni a legkapzsibb zsarnokok.Nem kelt bennük bánatot szomorú érzéseket, részvétet a nélkülözők látványa, gondolata!Vagy ha mégis, hát képesek könnyen száműzni ezeket az érzéseket, és harácsolni tovább.

A bűnöket pedig meg kell bánni, mert ettől javul, fejlődik az ember.Akiben nincs lelkiismeret, az nem bánkódik annyit, viszont akkor valószínűleg az az ember egy érzelmi, erkölcsi nulla.Ez akkor vajon jó?Én nem szeretnék ilyen emberek közt élni...

De mellesleg én úgy vélem, igaz, ami a Bibliában is van, hogy "ideje van az örömnek, ideje van a bánatnak".Tehát nyilván fontosak ezek az érzések az ember életében.Az aggodalom, düh, harag, irígység , nos ezek viszont olyan érzések, amiktől óva int és valóban, ezek nemcsak hogy szükségtelenek, károsak is, valóban nem visznek előre.Nem szabad tehát az érzéseket teljesen kiiktatni, csupán szelektálni kell.

"NEM, azért dolgozunk hogy legyen ennivalónk hogy ne haljunk meg...alapvető dolog

szórakozás:alkohol,bűn,szex,drog

nem mindenkire igaz de nagyon sok emberre ebből következik nem kívánt terhességek, árva babák, abortusz,erőszakos bűncselekmények stb...mert a szórakozást azaz az "örömöt" kerestük...

1 ember boldogságérzetének feláldozása (ha így vesszük) szerintem megérné 100 másik bánatát elvégre az összefogás kéne nem? 1 mindenkiért és mindenki 1-ért"

Ha minden a napi rutin szerint menne, érzelmek nélkül, akkor halálra unnánk magunkat.Teljesen színtelen, "íztelen" lenne az élet .Belegondolni is borzasztó.

Amiket pedig fentebb írsz, hogy azért vannak nem kívánt terhességek, meg erőszakos bűnözés, mert az emberek a boldogságot keresik, nos ez így félreértés.Először is:nem mindenki "téved el", aki a boldogságot keresi.Az téved rossz útra a boldogság keresése közben, aki rossz felé keresi azt.Akiben nincs miheztartás, akiben nincsenek helyénvaló érzések!Aki becsüli magát és az életet, akiben van szeretet, az nem létesít meggondolatlan kapcsolatokat, mert nem okoz neki boldogságot!És nem követe el bűncselekmény sem, hasonló okokból, hanem keres más utat, módot a boldogság elérésére és örömet okoz neki az, hogy jó ember.

Másik pedig, ami oka a szenvedéseknek, az az elistentelenedés, de most erre nem térek ki külön, mert nem vallási kategória, de a válaszomban amúgy is benne van ezt illetően is a véleményem.

"1 ember boldogságérzetének feláldozása (ha így vesszük) szerintem megérné 100 másik bánatát elvégre az összefogás kéne nem? 1 mindenkiért és mindenki 1-ért"

Igen, Isten is ezt akarja beavatott hiveitöl. Aki igazán boldog és van tudása, az képes mások minden komorságát is megvilágitani, mindenkit felviditani, de nagy fejlettség kell ahhoz hogy tökéletes legyen és mindenkire jól hasson.

"Először is, a kapzsiságnak nem sok köze van az érzelmekhez, sőt!Leginkább az érzéketlen, empátia nélküli emberek szoktak lenni a legkapzsibb zsarnokok.Nem kelt bennük bánatot szomorú érzéseket, részvétet a nélkülözők látványa, gondolata!Vagy ha mégis, hát képesek könnyen száműzni ezeket az érzéseket, és harácsolni tovább. "

Igen, el lehet vakulni az anyagban és a hitetlenségben. Azt hiszik a pusztitást nem kapják vissza, a helyzetben cselekednek. Örökre megvakulnak és végül elpusztulnak ezek, nagyon csúnya lesz az ilyen ember és folyton rossz társaságba kerül, és sötét dolgok történnek vele, és folyton félelemben élhet az alvilágban.

"A bűnöket pedig meg kell bánni, mert ettől javul, fejlődik az ember.Akiben nincs lelkiismeret, az nem bánkódik annyit, viszont akkor valószínűleg az az ember egy érzelmi, erkölcsi nulla.Ez akkor vajon jó?Én nem szeretnék ilyen emberek közt élni... "

Ja ez totál igaz, bünben megcsonkul az ember és távol marad töle az Isten, sokkal távolabb, rossz a kisugárzása és lelkiismerete sincs, pedig annak erősnek és jónak kell lennie. Csak jó lelkiismerettel jön el az intuiciós fény, amivel mások tetszésére lehet lenni, bünt nem elkövetni.

"Nem szabad tehát az érzéseket teljesen kiiktatni, csupán szelektálni kell."

De igen a rosszat ki kell iktatni, helyettesiteni kell valamivel ami a jó élményekböl származik, az pedig munkából, szenvedésböl és tapasztalásból van felépitve. Ha elvégeztük a dolgunkat (amire minden nap más esély van) akkor a semmiböl jön valami világos hangulat és másfajta gondolkodás, magasabb szemléletmód amivel lehet meditálni és tudást hoz, fejlödést és örömöt. A természet közelsége is serkenti ezt a gondolkodást, ami már lelki szintü, túl van az elmén.

"Másik pedig, ami oka a szenvedéseknek, az az elistentelenedés, de most erre nem térek ki külön, mert nem vallási kategória, de a válaszomban amúgy is benne van ezt illetően is a véleményem."

Igen ebböl kiutat kell találni, sokmindenen kell keresztülmenni hogy ismét létrejöjjön a kapcsolat, reményt és belátást szerezni és harcolni kell, fogadalmat tenni, próbákon átmenni, kudarcokat átélni, elválni a világtól... csak ezután kezdödik a jutalmazás ami maga a fény, és látást ad amit mindenki észrevesz, pl még a tündérek is és a természet magától megismerteti vele titkait és mindez már azt jelzi, hogy közel jutott a megvilágosodáshoz (persze ez még csak részleges és olyan mint az ujjászületés, de most még ez a cél és utána sokkal nagyobb út jön, a tökéletesség és mindentudás útja, azzá kell majd válnia a tisztánlátásnak hogy mindenkit segithessen és gyógyithasson is) :)

"és sötét dolgok történnek vele, és folyton félelemben élhet az alvilágban. "

Megkapja szenvedését amit okozott még a túlvilágon is ha meghalt, de ha az lejárt, ő is feljut a mennybe és megtapasztalja hogy nem érdemes mégegyszer ezt elkövetnie, utána leszületik újra és még akkor is marad a karmájából, amik most más oldalát kisértik meg, de a lényeg ugyanaz, de megszabadit belőle Isten, ha az ember megtanul jót akarni, kedves lenni, másokat segiteni és menő is maradni, mindenkinek megfelelve, a tudás magától jön, az arra alkalmasaknak.

Nos, nem akarok senkit sem megsérteni, megbántani, főleg nem a vallásos beállításúakat, vagy Istenben megtért, igazakat, de van egy fájdalmas kijelentésem, ami talán az évezredes- év-tízezredes téveszmékből és megvezekeltségből kihozz titeket.

Az érzelemmel rendelkező lényt a legkönnyebb megvezetni. Mert az érzelem bilincs a lélek számára.

Egy hatvanas években földre tért földönkívüli vallomása szerint, idézem pontosan a szöveget: "Az érzelem, és a szeretet a primitív lelkek tulajdonsága. Mert csak egy alacsony rendű civilizáció éli meg fejlődésnek a hanyatlást."