Mit gondolsz arról, hogy minden pillanatban meghalunk, csak van amikor már nem vagyunk képesek feltámadni?

Azt, hogy sokaknál kár, hogy van következő pillanatuk.

.

Minden pillanatban csak egy kicsit halunk meg, hiszen már nem vagyunk ugyanazok, akik előbb voltunk.

Viszont: mivel már nem lehetünk ugyanazok, akik voltunk az elmúlt pillanatban, feltámadásunk nem igazi feltámadás.

Valahol a reinkarnáció (a lélek testet öltése) és a deltámadás (a test halál utáni ismét élése) keveréke.

Abban az értelemben igaz a felvetés, hogy a testünket alkotó összes sejt folyamatosan cserélődik - így gyakorlatilag folyamatosan halunk is és születünk is, míg egyszercsak majd leáll az anyagcsere.

Ha filózunk, akkor pedig mi van, ha igazából meg se halunk? Ha a világ minden egyes szemlélőjének külön, szubjektív idősíkja van, és a saját síkunkban nem halunk meg, csak minden más körülöttünk? Az őslakó c. filmet simán lehet így értelmezni. Lehet, sose tapasztaljuk meg a halált.

"a testünket alkotó összes sejt folyamatosan cserélődik" - a részek cserélődése, halála, nem jelenti az egész halálát.

Nem mondhatom, hogy én meghalok, csak azt mondhatom, hogy ez meg ez a sejtem meghalt.

"Ha a világ minden egyes szemlélőjének külön, szubjektív idősíkja van" - ez mivel volna igazolható? Munkahipotézisnek elfogadható, de egy egész életfilozófiát erre építeni...?

Amúgy a halál - és az utána következők - a vallások egyik központi kérdése. Szélsőségesen egymástól eltérően foglalnak állást vele kapcsolatban, és egyik sem igazolható tudományosan.