Ha két ember két ellentétes dolgot manifesztál, akkor melyik fog megvalósulni?

Mi a régi módszer és mi az új módszer?

Elvileg mindig pozitívnak kell lenni, nem szabad arra gondolni hogy valami nem sikerül, mert akkor ugye bevonzod a rosszat…

Valamilyen szinten hiszek is ebben amúgy, mert nekem ez mindig a negatív oldalról “sikerült”

Amit nagyon akartam, az nem jött össze, amit meg nem, az igen… vagy amitől féltem az is… de sajnos én nem tudok pozitív lenni, meg hülyének is éreznem ha a negatív életem ellenére pozitív lennék. Valóban lehet ebben valami

Nem tudom mennyire van neve a régi módszernek, mert ez nem egy külön dolog volt, hanem bizonyos rendszerek része.

A pozitív érzelmi hozzáállás segít. Rengeteg erőt önt abba, amit csinálsz. De a lényeg a pontos kép a célodról, és a koncentráció. Az érzelem csak plusz üzemanyag. Mint a nitro a benzinben. A képnek olyan életszerűnek kell lennie, mintha tényleg létezne. Az érzelem általában vágy, hogy az adott dolog létezzen. A cél akarásának valamilyen formája. A koncentráció pedig az, aminek hangzik. Kitartóan, és erősen kell megtartani a mentális képet. Ezek a régi alapok, amiket kicsit eltorzítva, de az új módszerek is átvettek. Azt viszont nem említik, hogy a fizikai valóságban is cselekedned kell, hogy megteremtsd a kedvező körülményeket, lehetőséget, hogy a célod létrejöjjön. Mágiából, önszuggesztióból, és babonákból emeltek át elemeket, amikkel a koncentrációt helyettesítik. Persze hogy nem úgy működik, ahogy szeretnék, vagy egyáltalán nem. Ha nem teremted meg a körülményeket fizikai világban tett cselekedetekkel, akkor csak álmodozol. És itt egy korlát máris. Csak olyasmit tudsz megvalósítani, aminek le tudod fektetni az alapjait a valóságban is. Ez persze embertől függ, ki minek tudja lefektetni az alapjá, de ez akkor is egy komoly korlát az elérhető dolgok terén. Lehetne még kisregényt írni erről, de már ez is ad némi képet szerintem arról, hogy mi a különbség a régi, és új elképzelés között a témáról.

Annyi tényező van, hogy idáig el sem tudsz számolni.

Még akkor is ha csak a két egyént vizsgáljuk.