Mit tudtok a Druida Màgiàròl?

A rómaiak sajnos elég jó munkát végeztek a druidák minden nyomának felszámolásával. Ami leírás maradt róluk, az is a rómaiaktól származik, ezért nagyon elfogult rossz értelemben. Visítozó őrülteknek, és barbroknak állították be őket.

A legszentebb növényeikről van információ, ezt az ogham ábécé megőrizte. Azt is tudni róluk, hogy nagy ünnepeken a druidák szent tölgyligetekben gyűltek össze, és áldozatokat mutattak be. Állítólag égő, eleven emberáldozatot is, de ez római forrásból származó ismeret. A szent növényeikhez kötődő hiedelmek, és mondák alapján egy keveset lehet tudni arról is, hogy a mágiájuk során ezeket használták e, és ha igen, nagy vonalakban mire. Az ünnepeiket csillagászati úton határozták meg, ezért a csillagolvasás valamilyen formáját is űzték, de biztosan nem azt, amit ma asztrológiaként ismerünk.

A druidák esetén azt is figyelembe kell venni, hogy a kontinensen lakó kelták papjairól van e szó, a brit főszigeten élő kelta törzsekéről, vagy az írekről, akik elég sokban különböztek, és róluk több is maradt fent.

Amit mindebből le lehet vonni, az az, hogy valahol a sámán jellegű mágia, és a szervezett papság által gyakorolt szertartások között állt a mágiarendszerük.

A legjobb forrás még így is az ogham, csak ne wicca oldalakon nézz utána. Ha tudod, mit jelent egy ogham jel(melyik növényt), akkor már utána tudsz nézni, hogy milyen szerepe van a kontinentális, és szigetlakó kelták folklórjában. Ez alapján tudhatsz meg valamennyit a mágiájukról.

Nem tudunk arról hogy a druidák foglalkoztak-e volna mágiával. Valószínüsíthető, hogy volt valami spirituális szerepük, vagy is papi szerepet (is) töltöttek be. A róluk fent maradt, egyébként kevéske forrásokat pedig fenttartással kell kezelni.

Pl. Plinius feljegyzett egy druidák által végrehajtott fagyöngygyűjtő rítust, de ezt a leírást a kutatók hamisnak, fantázia szüleménynek tartják. Sőt lehet hogy nem voltak annyira oda a fagyöngyért vagy a tölgyfákért.

Ezen kívül még kb. két olyan dolog szerepel a forrásokban, ami valamilyen mágikus tevékenységre utal:

Egy rítus, melyet Tarb Feis néven ismerünk, azt kívánja, hogy a druida egy frissen megölt bika bőre alatt aludjon, így a bika szelleme jósálmokat küld az alvónak.

Tacitus arról ír, hogy a druidák csata során megátkozzák az ellenséget:

"A parton állt az ellenséges alakulat, fegyverek és férfiak sorakozó tömege, a sorok között pedig nők ugrándoztak. Fúriák módjára, halálfekete köntösben és zilált hajjal, fáklyáikkal hadonásztak; míg a druidák egy köre, kezüket az ég felé emelve és káromkodásokat zúdítva az égre, olyan félelemmel töltötte el a csapatot a rendkívüli látvány láttán, hogy mintha megbénultak volna a végtagjaik, úgy tették ki testüket a sebeknek, anélkül, hogy megkíséreltek volna mozdulni."

5., a tölgyfák valóban szentek voltak a druidáknál. A szent tölgyligetek kiirtása kulcsfontosságú volt a kelták druidakultuszának felszámolásakor.

A bikabőrös jóslás még valós leírás is lehet, mert sok sámán jellegű szertartás tartalmaz hasonló elemeket. Bár többnyire lóbőrrel, mert az észak, és közép-ázsiai sámánok közt volt szokás. Azért esélyes, hogy ez egy valós szertartás, mert a kelták is Ázsia irányából kerültek az európai kontinensre, csak nem mint lovas nép. Az állat vagy felcserélődött, vagy a keltáknál korábban sem lóval végezték.

A másik leírásnál torzításról lehet szó. A kelták is ismerték a "berzerker" jelenséget, amikor a harcosok transzba esve figyelmen kívül hagyják a sérüléseket, és a veszélyt. A transzot pedig ritmikus hangokkal, mozdulatokkal, és szuggesztiókkal érték el. Meg drogokkal. A druidák, és női varázslók jelenléte a transzhoz szükséges. Egy egész sereget nem lehet úgy megfélemlíteni, hogy ne reagáljanak a sérülésekre.