Vannak még? Olyan boszorkányt keresek amilyenek a középkorban is voltak. Tehát nem csak szövegel vagy kamu jósol, hanem képes rendes mágiára. Például tud esőt csinálni stb. Köszönöm.

Több kereszténykori irat azt írja, hogy leginkább az ártó bejövő dolgokra vollltak praktikáik és babonáik.

pl: vámpírok ellen fokhagyma és rózsa koszorú. Azt írják, hogy rózsafa karóval kell igazából szíven szúrni és az ágy közelében is ajánlatos volt ezt tenni.

Boróka bogyó démonok ellen. Démon űzéskor is csak ezt tömték az illetőbe, de lánc vagy az ajtó elé vadbabér vagy sima babér koszorúra tekerni.

Babér, vadbabér az a mágia lefedését jelentette. A gonosz boszik esetében babért kellett tenni egy papír zacsiba és mindig a szívhez vagy a kézhez közeli zsebbe kellett elrejteni.

Karneol medál, denevéres vagy koponyás gyűrűk szintúgy démonokra.

Sok ilyen dolgokat írtak.

Én csak annak hiszek, amelyik csinál nekem lottó ötöst.

10% részesedést felajánlok neki.

Rengeteg sátán szolga van aki rontást csinál.

És a középkorban csak vádolták 1 es?

Látszik azt se tudod mi fán terem akkor ne írj baromságot

A pogány szertartásokban ritkán hívtak segítségül gonosz szellemeket, a boszorkányok pedig inkább a természettel foglalkoztak. Ha bármiféle szellem segítségét igénybe is vették, az a természetből fakadt, nem valami gonoszból. Az ártó szellemekkel/démonokkal egy egyszerű parasztasszony, aki csak régi babonákból ismeri az ördögöt, nem tud mit kezdeni. A démonoknak nincs előnyük abból, hogy segítsenek bárkinek is. A démon el fogja venni, amit el tud venni, és nem ad érte cserébe semmit. Ezért voltak azok a cirkalmas kényszerítő rituálék a grimoire-okban. A régi rítusok pedig nem démonoknak mutattak be áldozatot, hanem kisebb-nagyobb istenségeknek. Bár a boszorkányüldözések idejére ezeket már vagy 500 éve kigyomlálták, az átlag jobbágy nem ismerte őket.

Az biztos, hogy a boszorkányok használtak kezdetleges mágikus módszereket, mint pl ráolvasások, amikkel betegségeket igyekeztek gyógyítani, meg viaszöntés jóslásra, és ilyenek. Az is biztos, hogy voltak, akik ezeket mások kárára próbálták felhasználni, de ehhez nem kellett az ördög, vagy démonok segítsége.

Beszéltem olyan nővel, akinek az anyja bába volt, és még örökölt az ő anyjától hagyományt. Mivel bába volt, a születéssel kapcsolatos hagyományokat. Mások a mindennapi élettel kapcsolatos hagyományokat örököltek. Mindezt szájhagyomány útján. A kereszténység vádolta őket azzal, hogy mindezt az ördögtől szerezték. Úgy, hogy a kereszténység is tisztában volt azzal, hogy ezek csak hétköznapi emberek, vagy más vallások követői(például nálunk a régi táltoshagyomány követői). A vádak azért születtek, hogy a nép, és a boszorkányok közé éket verjenek, elidegenítsék az embereket a boszorkányoktól, táltosoktól, regősöktől, félelmet keltsenek bennük irántuk, hogy az egyháznál keressenek menedéket. Ez a legcélravezetőbb módszer, hogy a régi kultúra elhagyására késztessék a népességet.

A sámánok között is kevés volt, aki ártalmas szellemekkel foglalkozott, és még kevesebb, aki "paktált" velük. Többnyire az ártó szellemek elűzésére szakosodtak, vagy az alvilági(nem pokol) szellemektől kérték vissza egy beteg árnyéklelkét, hogy a beteg ember meggyógyulhasson. Az indiánok Nagy Szellem-e gyakorlatilag az egyetlen valódi isten volt a hitrendszerükben, a többi segítő, közömbös, vagy ártalmas szellem volt. A sámánizmuson belül is voltak olyan szellemek, amiket lehet a keresztény démon szóval illetni, de ezekkel a sámánok csak elűzés szintjén foglalkoztak. A legtöbb szellem, amivel kapcsolatban álltak, távol állt a démonoktól, kifejezetten jótékonyak voltak. Vagy épp a halottak elkóborolt szellemei, akiket a végső nyughelyükre kísértek.

A megállapodást mindig egy kényszer előzte meg a megidézés formájában. A démon nem önként kereste fel a varázslót, hanem hívásra, és ha nem egy kényszerítő varázskörben idézik meg, akkor a varázslót is megtámadja. Ezek a szellemek viszont szinte sohasem démonok voltak, hanem az egyház által démonnak nevezett istenek, főleg a kánaánita, és más közel-keleti pantheonokból. Persze ezek között is voltak mérsékelten baráti érzületűek. Ha csak Moloch-ot vesszük példának.

Minden korban voltak, akik igyekeztek ártó szellemekkel egyezkedni, de ahogy te is mondod, inkább a saját erőből való praktizálás, vagy a nem ártalmas szellemekkel való varázslás volt a jellemzőbb. Az akkori emberek sem voltak teljesen ostobák, hogy vásárra vigyék a bőrüket. Leszámítva azt a néhány hatalommániást, akik démonológiával, és nekromanciával kísérleteztek.

A repülés, mágikus repülés nem csak démonok segítségével lehetséges. Ha a résztvevők Diana istennő tiszteletére rendeztek ünnepeket, akkor az ő hatalmát vették hozzá igénybe(vagy a sajátjukat). Egy démonnak nincs haszna abból, hogy egy istenségnek segítsen a híveket összegyűjteni. Diana pedig nem egy negatív mitológiai alak, nem lehet démonnak nevezni.

Az ilyen repülések többnyire révületben történtek, hasonlóan a sámánok utazásaihoz. Amolyan extatikus elragadtatásként. Ilyesmit sok próféta élt át a bibliai könyvekben is, meg a zsidó iratokban is.