Miben nyilvánul meg az okkultizmus? Mik a főbb tudnivalók ezzel kapcsolatban? Ti hisztek benne?

Az okkultizmus (a ’titkos, rejtett’ jelentésű latin occultus szóból) a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázsló-jósló praktikák teljességét. Az okkultista ismeretek azon az elgondoláson alapulnak, hogy a világ osztatlan és oszthatatlan egység, amelyben minden dolog kapcsolatban áll egymással, de eme célszerű és szükségszerű kapcsolatok természete nem írható le az érzékszervekkel tapasztalt fizikai világ tér- és időbeli kategóriáival. Ezek szerint a kézzelfogható világon túli dimenziók megismerése egy magasabb rendű tudáshoz vezet el, s a beavatottak számára egy tökéletesebb, teljesebb létállapotot nyit meg, akik ezáltal képesek a titkos természetfeletti erőket mozgásba hozni és céljaiknak megfelelően irányítani. Több, a mágiával rokon praktika sorolható ide, egyebek mellett a rossztól való védelem, a szerencsét hozó segítség vagy a természetfeletti hatalmakkal való kommunikáció, illetve ezek irányítása.

A nyugati gondolkodás hagyományosan pejoratív értelemben kezeli az okkultizmus fogalmát, noha gyökerei az ókori görög műveltségbe nyúlnak vissza. Első megnyilatkozási formáit az elsősorban Püthagoraszhoz kötődő preszokratikus iskolához és a platóni hagyományokhoz köthetjük, de rokoníthatóak az okkultizmussal a különféle misztériumvallások, a hellenisztikus mágia és alkímia, valamint a zsidó kabbala is. A középkorban a katolikus egyház a boszorkányságot és a mágiát a pogányság továbbélésének, illetve az ördög befolyásának tartotta és üldözte, de a humanizmus és a reneszánsz idején újabb virágkorát élte a miszticizmus és az okkultizmus. A közép- és újkori neoplatonisták az ókori görög filozófiát a zsidó misztikával és a keresztény tanokkal ötvözve alkották meg okkultista tanaikat (Agrippa, Paracelsus, Eliphas Lévi, John Dee). Az újkorban – részben Roger Bacon, Giordano Bruno és Emmanuel Swedenborg filozófiai alapvetéseiből kiindulva – olyan okkultista irányzatok jelentek meg, mint a rózsakeresztes mozgalom, a szabadkőművesség, Saint Germain gróf teozófiai rendszere vagy Alessandro Cagliostro miszticizmusa. A 19. században keletkezett egyes kisegyházak és új vallási mozgalmak eszmerendszerére szintén hatott az okkultizmus, összefüggésben a keleti tanok nyugati térhódításával és a New Age mozgalommal; ezek közé tartozik a spiritizmus, az antropozófia, a szcientológia, illetve a különféle modern ezoterikus irányzatok (pl. parapszichológia, bioenergetika).

azért jól összefoglalta, szerintem jó téma indítónak, de a meghatározással ellentétben, az ezoteriát nem sorolnám a köreibe.

A híg, gazdasági érdekektől vezérelt ezoteria

( azért ebben az pozitív hogy sok rejtett tudás kezd kikerülni közkézbe, d enagyon meg kell szűrni, mert tele van félremagyarázásokkal, téveszmékkel)

hasonló módszerekkel próbálkozik, de elveti azt a tudományos alapozást, ami az okkultizmustól nem választható el:

egy okkultista elmélyed a természet tudományokban, igyekszik megtalálni a dolgok természettudományos magyarázatát, miközben tudja, hogy vannak tartományok, melyeket nem tudnak még tudományosan leírni, ezért az okkultista lényegében olyan, mint egy nyitott elméleti tudós, de még mindig egyfajta boszorkányüldözéssel fogadják a nézeteit, tényeit. :)

Soká lesz még, míg változni fog a nézet: mindaddig, míg nem lesznek az okkult tanok széles körben elfogadottak, nem fog változni a hozzáállása azoknak, akik képtelenek hinni bennük.